A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
az igazsággal, vagy ami méltatlan Mesteréhez. E napon Isten teljesítette azt az ígéretét,<br />
amelyet az első tanítványoknak adott: „Helytartók és királyok elé visznek titeket érettem...<br />
De mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mimódon vagy mit szóljatok; mert<br />
megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik szóltok,<br />
hanem a ti Atyátok Lelke az, aki szól tibennetek” (Mt 10:18-20). {NK 103.4}<br />
Jeromos szavai még ellenségeiben is csodálkozást és csodálatot ébresztettek. Egy egész<br />
évig börtönbe volt zárva, ahol testileg és lelkileg iszonyatosan szenvedett. Nem volt<br />
lehetősége olvasni, sőt még csak nem is látott. Érveit mégis olyan világosan és olyan<br />
meggyőzően adta elő, mintha zavartalanul tanulhatott volna. Felhívta hallgatói figyelmét<br />
azokra a szent emberekre, akiket az igazságtalan bírák elítéltek. Szinte minden<br />
nemzedékben voltak olyanok, akiket, miközben koruk népét igyekeztek felemelni,<br />
ellenségeik gyaláztak és kiközösítettek, de akikről később kiderült, hogy megbecsülést<br />
érdemeltek volna. Krisztust is igazságtalan törvényszék ítélte el mint gonosztevőt. {NK<br />
104.1}<br />
Visszalépésekor Jeromos helyeselte Husz elítélését. Most azonban kijelentette, hogy<br />
megbánta, és bizonyságot tett a mártír ártatlanságáról és szentségéről. „Ismerem<br />
gyermekségétől fogva — szólt. — A legkiválóbb ember volt, igazságos és szent életű, és<br />
ti elítéltétek, pedig ártatlan volt... Én is kész vagyok meghalni. Nem fogok meghátrálni a<br />
rám váró kínok elől, melyeket ellenségeim és a hamis tanúk készítettek számomra. Egy<br />
napon számot kell adniuk a nagy Istennek csalásaikról, mert Őt nem lehet<br />
becsapni.”21 {NK 104.2}<br />
Jeromos, aki vádolta önmagát az igazság megtagadásáért, így folytatta: „Ifjúságom óta<br />
elkövetett bűneim közül egyik sem nyomja úgy a lelkiismeretemet és nem okoz olyan<br />
szívbemarkoló bűntudatot, mint amelyet ezen a végzetes helyen elkövettem, amikor a<br />
Wiclif ellen és a szent mártír, barátom és mesterem, Husz János ellen hozott aljas ítéletet<br />
helyeseltem. Igen! Teljes szívemből megvallom ezt a vétkemet, és mély fájdalommal<br />
jelentem ki, hogy gyalázatosan meghunyászkodtam, amikor a haláltól való rettegésemben<br />
elítéltem tanaikat. Ezért kérem... a Mindenható Istent, bocsássa meg kegyesen bűneimet,<br />
és különösen ezt a legförtelmesebbet!” Bíráira mutatva keményen mondta: „Wiclifet és<br />
Husz Jánost nem azért ítéltétek el, mert megtámadták az egyház tanait, hanem egyszerűen<br />
azért, mert elítélték a papság botrányos dolgait — a pompájukat, a gőgjüket, a papok és<br />
főpapok minden bűnét. Állításaikat, amelyek megcáfolhatatlanok, én is úgy hiszem és<br />
vallom, amint ők.” {NK 104.3}<br />
A prelátusok dühtől remegve félbeszakították Jeromos beszédét: „Mi szükség van<br />
további bizonyítékra? Saját szemünkkel láthatjuk a legmakacsabb eretneket.” Jeromos, aki<br />
e viharban is szilárd maradt, így kiáltott: „Hogyan?! Azt hiszitek, hogy félek a haláltól?<br />
Egy teljes évig egy félelmes föld alatti börtönben tartottatok, ami szörnyűbb volt, mint<br />
69
Change language