A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
jelentős befolyása volt a franciaországi reformációra. Száműzetésének első éveiben<br />
különösen arra törekedett, hogy az evangéliumot hazájában terjessze. Sok időt töltött azzal,<br />
hogy honfitársainak hirdette az igét az országhatár közelében. Fáradhatatlan éberséggel<br />
figyelte a küzdelmet, és tanácsaival, bátorító szavaival segítette. Száműzött társai<br />
segítségével lefordította a német reformátorok írásait franciára, és a francia nyelvű<br />
Bibliával együtt nagy példányszámban kinyomatta őket. Ezekből a művekből a<br />
könyvterjesztők sok példányt eladtak Franciaországban. A könyvárusok olcsón jutottak a<br />
könyvekhez, és így a haszon lehetővé tette munkájuk folytatását. {NK 208.2}<br />
Farel egyszerű tanítónak álcázva kezdte el svájci munkáját. Visszavonult egy félreeső<br />
parókiára, és gyermekeket tanított. A szokásos tantárgyak mellett óvatosan bevezette őket<br />
a Biblia igazságaiba, remélve, hogy a gyermekek útján szüleikhez is hozzáférkőzhet.<br />
Egyesek hittek, de megjelentek a papok, hogy megállítsák a munkát, és a vidék babonás<br />
népét Farel munkája ellen ingerelték. „Ez nem lehet Krisztus evangéliuma — hangoztatták<br />
a papok —, hiszen prédikálása nem békét, hanem háborút hoz.”28 Amikor az egyik<br />
városban üldözték, Farel egy másikba menekült, akárcsak az első tanítványok. Faluról<br />
falura, városról városra járt, gyalog, éhezve, fázva, elcsigázva és életét mindenütt<br />
veszélynek téve ki. Prédikált a vásártereken, templomokban, olykor a katedrálisok<br />
szószékén. Néha üresen találta a templomot. Olykor prédikációját kiabálás és gúnyolódás<br />
szakította félbe. Még a szószékről is lerángatták. A csőcselék nemegyszer rátámadt, és<br />
majdnem halálra verte. De ő csak ment előre. Bár sokszor elutasították, újra és újra felvette<br />
a harcot, és látta, hogy falvak és városok, a pápaság erődjei, egyik a másik után kinyitották<br />
kapuikat az evangélium előtt. Az a kis egyházközség, ahol először munkálkodott,<br />
csakhamar elfogadta a reformált vallást. A két város — Morat és Neuchatel — szintén<br />
megszüntette a katolikus szertartásokat, és eltávolította templomaiból a bálványokat. {NK<br />
208.3}<br />
Farel már régen szerette volna a protestánsok zászlaját Genfben kitűzni. Ha ezt a várost<br />
megnyerné, ez lehetne a reformáció franciaországi, svájci és olaszországi központja. Ezzel<br />
a céllal addig folytatta munkáját, amíg számos környező várost és falucskát megnyert.<br />
Majd egyetlen társával Genfbe ment. De csak kétszer engedték meg, hogy prédikáljon. A<br />
papok, miután hiába próbálták elítéltetni a polgári hatóságokkal, az egyházi tanács elé<br />
idézték. A tanácskozáson palástjuk alá rejtett fegyverekkel jelentek meg, azzal az<br />
elhatározással, hogy megölik. A termen kívül furkósbotokkal és kardokkal felszerelt dühös<br />
csőcseléket gyűjtöttek össze, hogy Farel semmiképpen se maradjon életben, ha a tanácstól<br />
sikerülne is elmenekülnie. A magisztrátusok és a felfegyverzett katonák jelenléte azonban<br />
megmentette. Másnap reggel társával együtt egy tavon át biztonságos helyre vitték. Így<br />
végződött a Genf evangélizálására tett első kísérlete. {NK 209.1}<br />
Legközelebb névtelenebb eszköz próbálta meg ugyanezt: egy fiatalember, akinek oly<br />
egyszerű volt a megjelenése, hogy még a reform állítólagos követői is hidegen bántak vele.<br />
149
Change language