A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
A papok, akik nem akarták, hogy a nép dühe alábbhagyjon, a legszörnyűbb vádakat<br />
terjesztették a protestánsokról. Azzal vádolták őket, hogy a katolikusok lemészárlását, a<br />
kormányzat megdöntését és a király meggyilkolását forralják. De a legparányibb<br />
bizonyítékot sem tudták felhozni állításaik alátámasztására. A megjövendölt gonosztettek<br />
azonban teljesültek, de egész más körülmények között, és ellenkező okokból. Azok a<br />
kegyetlenségek, amelyekkel a katolikusok az ártatlan protestánsokat sújtották, egyre<br />
súlyosabb megtorlásért kiáltottak, és a későbbi századokban pontosan azt a gyászos<br />
végzetet váltották valóra, amely a katolikusok állítása szerint a királyt, kormányát és<br />
alattvalóit fenyegette. Azt azonban maguk a hitetlenek és a katolikusok idézték elő. Nem a<br />
protestantizmus bevezetése, hanem elnyomása volt az, ami háromszáz évvel később<br />
Franciaországra ezeket az iszonyú csapásokat hozta. {NK 204.2}<br />
Gyanúsítások, bizalmatlanság és rettegés légkörében élt a társadalom minden osztálya.<br />
Az általános riadalom közepette látni lehetett, hogy a lutheránus tanítás milyen mélységes<br />
hatással van a legműveltebb, legbefolyásosabb és legjellemesebb emberekre. Bizalmi és<br />
megtisztelő állások hirtelen megürültek. Kézművesek, nyomdászok, tudósok, egyetemi<br />
tanárok, írók, sőt udvari emberereé is eltűntek. Emberek százai önkéntes száműzöttként<br />
menekültek Párizsból, szülőföldjükről. Sok esetben ezek adták első jelét annak, hogy<br />
helyeslik a reformált vallást. A katolikusok megrökönyödtek attól a gondolattól, hogy nem<br />
is gyanított eretnekeket tűrtek meg maguk között. Haragjukat a szerényebb áldozatok<br />
tömegén töltötték ki, azokon, akik hatalmukban voltak. A börtönök zsúfolásig megteltek,<br />
és a levegő is sötétnek látszott az égő máglyák füstjétől, amelyeket az evangélium<br />
megvallóinak gyújtottak. {NK 204.3}<br />
I. Ferenc azzal büszkélkedett, hogy ő keltette életre azt a nagy tanulási mozgalmat,<br />
amely rányomta pecsétjét a XVI. század kezdetére. Örömét lelte abban, hogy minden<br />
országból tudós embereket gyűjtött udvarába. A tudományt szerette, a szerzetesek<br />
tudatlanságát és babonáját pedig megvetette. Ennek tulajdonítható — legalábbis részben<br />
— az a türelem, amit a reform iránt korábban tanúsított. De a tudásnak e patrónusa, aki<br />
vakbuzgóságában el akarta tiporni az eretnekséget, közzétett egy rendeletet, amelyben<br />
egész Franciaországban betiltotta a könyvnyomtatást. I. Ferenc példája egy a sok közül,<br />
amely tanúsítja, hogy a szellemi műveltség nem jelent védelmet a vallásos türelmetlenség<br />
és az üldözés ellen. {NK 205.1}<br />
Franciaország ünnepélyesen és nyilvánosan teljesen elkötelezte magát a<br />
protestantizmus megsemmisítésére. A papok kimondták, hogy a magasságos ég<br />
megsértését — a mise kárhoztatását — vérrel kell jóvátenni. Kérték, hogy a király, népe<br />
érdekében, nyilvánosan szentesítse ezt a rettenetes „jóvátételt”. {NK 205.2}<br />
1535. január 21. volt a szörnyű szertartás végrehajtására kijelölt nap. Az egész nemzet<br />
babonás félelme és fanatikus gyűlölete feltámadt. Párizst zsúfolásig megtöltötték a<br />
146
Change language