A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
a rokonainál élt, de nemsokára elűzték a „hitehagyón fiút”, és idegenek között egyedül,<br />
fillér nélkül kellett megállnia a saját lábán. Egyik helyről a másikra vándorolt, és<br />
szorgalmasan tanult. Hébertanítással tartotta fenn magát. Egy katolikus tanító befolyására<br />
elfogadta a római vallást, és elhatározta, hogy saját népe között misszionárius lesz. Néhány<br />
évvel később Rómába ment, hogy célja elérése érdekében egy katolikus misszióintézetben<br />
tanuljon. Itt azonban önálló gondolkozása és nyílt beszéde miatt eretnekséggel vádolták.<br />
Wolff nyíltan támadta az egyház visszaéléseit, és hangoztatta a reform szükségességét. Bár<br />
a pápai méltóságok eleinte különleges jóindulattal bántak vele, egy idő után távoznia kellett<br />
Rómából. Az egyház felügyelete mellett egyik helyről a másikra ment, mígnem<br />
nyilvánvaló lett, hogy soha nem fog meghódolni Róma előtt. „Javíthatatlan” — mondták.<br />
Ezentúl oda mehetett, ahova akart. Ő pedig Angliába utazott, és hitet téve a protestáns<br />
vallás mellett, belépett az anglikán egyházba. Majd két évig tartó tanulás után — 1821-ben<br />
— elkezdte misszióját. {NK 319.2}<br />
Amikor Wolff elfogadta Krisztus első adventjének nagyszerű igazságát — hogy<br />
Krisztus eljött mint „fájdalmak férfia és betegség ismerője” —, felismerte, hogy a<br />
próféciák éppily világosan beszélnek a másodszor hatalommal és dicsőséggel megjelenő<br />
Jézusról is. És miközben igyekezett népét a Názáreti Jézushoz, a „Megígért”-hez vezetni,<br />
felhívta figyelmüket az emberek bűneiért áldozattá lett alázatos Megváltóra. Beszélt nekik<br />
a második adventről, a királyként és szabadítóként megjelenő Jézusról. {NK 320.1}<br />
„A názáreti Jézus az igazi Messiás — szólt —, akinek kezét és lábát átszegezték; akit<br />
bárányként mészárszékre vittek; aki fájdalmak férfia és bánat ismerője volt; aki először<br />
akkor jött el, amikor már Juda kezéből kihullt a fejedelmi bot, és térdei közül a<br />
törvényhozói hatalom, másodszor az ég felhőiben, harsonázó arkangyal kíséretében jön<br />
el”,3 és az Olajfák-hegyére áll. Ő veszi át a teremtettség feletti uralmat, amit először Ádám<br />
kapott, de elvesztett (lMóz 1:26; 3:17). Jézus lesz az egész föld királya. A teremtett világ<br />
nem fog többé nyögni és panaszkodni. A panasz helyett a dicsőítés és hálaadás éneke<br />
hallatszik... Amikor Jézus eljön Atyjának dicsőségében, és vele a szent angyalok,<br />
feltámadnak először a meghalt igazak (lThessz 4:16; lKor 15:23). Ez az, amit mi,<br />
keresztények első feltámadásnak nevezünk. Majd az állatok tulajdonságai megváltoznak<br />
(Ésa 11:6-8), és meghódolnak Jézus előtt (Zsolt 8.f.).4 Mindenütt béke lesz. „Isten újra<br />
letekint a földre és így szól: »Ímé igen jó!«.”5 {NK 320.2}<br />
Wolff hitte, hogy az Úr eljövetele közel van. A prófétikus időszakokról szóló<br />
magyarázatában e nagyszerű beteljesedést alig néhány évvel a Miller által meghatározott<br />
idő utánra tette. Azoknak, akik az „arról a napról és óráról pedig senki nem tud” ige alapján<br />
azt hangoztatták, hogy az ember nem ismerheti fel az advent közelségét, Wolff így<br />
válaszolt: „Vajon Urunk azt mondta, hogy a napot és az órát sohasem tudhatjuk meg? Hát<br />
nem azért adta-e az idők jeleit, hogy visszajövetelének legalább a közeledtét megtudjuk,<br />
miként a fügefa kizöldelléséből a nyár közeledtére következtethetünk? (Mt 24:32) Soha<br />
234
Change language