A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
azonban nem tartóztatta fel a megjövendölt eseményt. Isten sokáig eltűrte gonoszságukat,<br />
és számtalan alkalmat adott a megtérésre. A kijelölt időben azonban lesújtott büntető<br />
ítéletével irgalmának elutasítóira. {NK 302.3}<br />
Krisztus kijelentette, hogy hasonlóképpen fognak kételkedni második eljövetelében is.<br />
Miként a Noé korabeli emberek nem vettek észre semmit, „mígnem eljöve az özönvíz, és<br />
mindnyájukat elragadá”, a Megváltó szavai szerint „akképpen lesz az ember Fiának<br />
eljövetele is” (Mt 24:39). Amikor Isten állítólagos népe egyesül a világgal, és úgy él, mint<br />
a világ, amikor a világgal együtt szórakozik, úgy, ahogy nem volna szabad; amikor a világ<br />
fényűzését az egyház is követi; amikor minden a megszokott mederben folyik, és mindenki<br />
tartós világi jólétben reménykedik — akkor hirtelen, mint villámlás az égből, vége szakad<br />
nagyszerű ábrándképeiknek és csalóka reményeiknek. {NK 303.1}<br />
Isten kiválasztotta követeit, és általuk hirdette meg a végítélet közelségét, miként az<br />
özönvíz közeledtére is szolgája útján figyelmeztette a világot. Noé kortársai kinevették és<br />
kigúnyolták az igazság prédikátorának jövendöléseit, Miller korában pedig még Isten<br />
állítólagos népe közül is sokan gúnyt űztek a figyelmeztető szavakból. {NK 303.2}<br />
Vajon miért volt a Krisztus második eljöveteléről szóló üzenet prédikálása olyan<br />
kellemetlen az egyházaknak? Az Úr adventje jajt és pusztulást hoz a gonoszoknak, az<br />
igazaknak pedig örömet és reménységet. Ez a nagyszerű igazság volt Isten hűségeseinek<br />
vigasza minden korszakban. Miért lett akkor „megütközés köve és botránkozás sziklája”<br />
állítólagos népének? A mi Urunk maga ígérte meg tanítványainak: „Ha majd elmegyek és<br />
helyet készítek néktek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket” (Jn 14:3). A<br />
könyörületes Megváltó, előre látva követői magányosságát és fájdalmát, megbízta<br />
angyalait, hogy vigasztalják meg követőit ezzel az ígérettel: Jézus úgy fog visszatérni a<br />
földre, ahogyan a mennybe ment. Amikor a tanítványok szemüket az égre emelve álltak,<br />
hogy utoljára még lássák azt, akit szerettek, figyelmüket ezek a szavak ragadták meg:<br />
„Galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, aki felvitetik tőletek a<br />
mennybe, akképpen jő el, amiképpen láttátok Őt felmenni a mennybe” (Acs 1:11). Az<br />
angyalok szavai nyomán reményük újraéledt. A tanítványok „visszatérének nagy örömmel<br />
Jeruzsálembe; és mindenkor a templomban valának, dicsérvén és áldván az Istent” (Lk<br />
24:52-53). Nem azért örültek, mert Jézus eltávozott tőlük, és egyedül maradtak<br />
küzdelmükkel, próbáikkal és a világ kísértéseivel, hanem azért, mert az angyalok azt<br />
ígérték, hogy Jézus visszajön. {NK 303.3}<br />
Legyen Krisztus eljövetele most is éppoly nagy örömhír, mint amikor az angyalok<br />
hirdették Betlehem pásztorainak! Aki igazán szereti a Megváltót, boldogan üdvözli az Isten<br />
Igéjére alapozott bejelentést, hogy az, akiben örök életük reménysége összpontosul, ismét<br />
eljön; nem azért, hogy bántalmazzák, megvessék és elutasítsák, mint első adventjekor.<br />
Jézus azért jön el hatalommal és dicsőséggel, hogy megváltsa népét. Akik nem szeretik a<br />
221
Change language