A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
bárhova, nem félek. Egyetlen levél sem hull le a fáról Atyánk akarata nélkül. Mennyivel<br />
inkább van gondja ránk! Az Igéért meghalni könnyű, mivel maga a testté lett Ige is meghalt.<br />
Ha vele halunk meg, élni is fogunk vele; s ha azt az utat járjuk, amelyen Ő már áthaladt,<br />
akkor ott leszünk, ahol Ő van, és mindörökre vele maradunk.”30 {NK 130.1}<br />
Luther így szólt, amikor a pápai bulla eljutott hozzá: „A bullát megvetem, és támadom,<br />
mint szentségtelent és hamisat... Krisztus az, akit elítélnek benne... Örülök, hogy a legjobb<br />
ügyért ér engem ilyen baj. De már felszabadultabb vagyok, mert végre tudom, hogy a pápa<br />
az Antikrisztus, és trónja a Sátán trónja.”31 {NK 130.2}<br />
Róma parancsának azonban megvolt a következménye. A börtön, a kínzás és a kard<br />
hatásos fegyver volt az engedelmesség kikényszerítésére. A gyengéket és babonásokat<br />
megremegtette a pápai rendelet, és ha általános is volt a Luther iránti rokonszenv, sokan<br />
drágábbnak tartották az életet annál, mintsem hogy kockáztassák a reformáció ügyéért.<br />
Minden azt mutatta, hogy a reformátor munkája nemsokára lezárul. {NK 130.3}<br />
Luther azonban most sem félt. Róma átkait szórta rá, a világ pedig figyelte, és meg volt<br />
győződve arról, hogy Luther vagy elpusztul, vagy meghódolásra kényszerül. De Luther<br />
félelmetes súllyal fordította vissza Rómára a kárhoztatást, és nyilvánosan kimondta, miként<br />
döntött: végleg elhagyja az egyházat. Diákok, doktorok, minden rendű és rangú polgárok<br />
sokasága jelenlétében Luther elégette a pápai bullát, az egyházi törvényekkel, a pápai<br />
rendelkezésekkel és a pápa hatalmát alátámasztó írásokkal együtt. „Könyveim elégetésével<br />
ellenségeim az igazság ügyének ártottak egyszerű emberek szívében, és lelküket<br />
megrontották. Viszonzásul én is elégettem az ő könyveiket. Komoly küzdelem kezdődött<br />
most. Eddig csak játszottam a pápával. Isten nevében kezdtem ezt a munkát, de Isten<br />
hatalma által, nélkülem fog befejeződni.”32 {NK 130.4}<br />
Luther így válaszolt ellenségei gyalázkodásaira, akik ügyét gúnyosan gyengének<br />
minősítették: „Ki tudja, hogy nem Isten hívott-e el, és választott ki, s így nem kellene-e<br />
félniük, hogy éppen Istent vetik meg, amikor engem megvetnek? Mózes egyedül volt,<br />
amikor Egyiptomból menekült; Illés is egyedül volt Akháb király uralkodása idején. Ésaiás<br />
Jeruzsálemben, Ezékiel Babilonban volt egyedül... Isten sohasem választott prófétának<br />
főpapot, sem más fontos személyiséget, hanem sok esetben kis embereket és lenézetteket,<br />
egyszer még pásztort — Ámóst — is. A szenteknek minden korban életük kockáztatásával<br />
kellett megfeddniük a hatalmasokat, a királyokat, a hercegeket, a papokat és a bölcseket...<br />
Nem azt mondom, hogy próféta vagyok, de azt igen, hogy éppen azért kell félniük, mert<br />
én egyedül vagyok, ők pedig sokan. Biztos vagyok abban, hogy Isten Igéje velem van, és<br />
nem velük.”33 {NK 130.5}<br />
Luther emberfeletti küzdelmet vívott önmagával, amíg elhatározta, hogy végleg<br />
elszakad az egyháztól. Ez idő tájt írta: „Napról napra jobban érzem, milyen nehéz<br />
megszabadulni azoktól az aggályoktól, amelyeket az ember gyermekkorában magába<br />
89
Change language