A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
gyermekek a szüleiknek adott világosság ismeretében az általuk kapott újabb világosságot<br />
elvetették, részesei lettek szüleik bűneinek, és betöltötték bűneik mértékét. {NK 26.2}<br />
Az a türelem, amelyet Isten Jeruzsálem iránt tanúsított, még konokabbá, még<br />
megátalkodottabbá tette a zsidókat. Jézus tanítványait kegyetlen módon gyűlölték és így<br />
elvetették a kegyelem utolsó hívását. Isten ezután visszavonta védelmét tőlük, és<br />
hatalmával nem fékezte többé Sátánt és angyalait. A nemzet annak a hatalmába került, akit<br />
vezetőül választott magának. Fiai eldobták maguktól Krisztus kegyelmét, amelynek<br />
segítségével legyőzhették volna gonosz indulataikat, és most ezek győzték le őket. Sátán<br />
felkeltette lelkük leghevesebb és legdurvább szenvedélyeit. Nem mérlegeltek.<br />
Meggondolatlanul cselekedtek. Elragadta őket az indulat és az elvakult düh.<br />
Kegyetlenségük sátánivá tette őket. A családon és a nemzeten belül a legmagasabb és a<br />
legalacsonyabb osztályok egyaránt gyanakodtak, irigykedtek, gyűlölködtek,<br />
viszálykodtak, lázadtak és gyilkoltak. Sehol nem volt biztonság. Barátok és rokonok<br />
elárulták egymást. Szülők megölték gyermekeiket, a gyermekek pedig szüleiket. A nép<br />
vezetői nem tudtak uralkodni magukon. A szabadjára engedett szenvedélyek zsarnokká<br />
tették őket. A zsidók annak idején elfogadták a hamis tanúzást, hogy elítélhessék Isten<br />
ártatlan Fiát. Most a hamis vádak az ő életüket is bizonytalanná tették. Tetteikkel már<br />
régóta ezt vallották: „Vigyétek el előlünk Izraelnek Szentjét!” (Ésa 30:11). Most teljesült<br />
kívánságuk. Nem nyugtalanította őket az istenfélelem. Sátán állt a nemzet élén, és neki<br />
hódoltak a legmagasabb polgári és vallási hatalmasságok. {NK 26.3}<br />
A szemben álló pártok vezérei időnként összefogtak, hogy kifosszák és megkínozzák<br />
nyomorult áldozataikat; majd újra egymás seregeinek estek, és irgalmatlanul gyilkoltak.<br />
Még a templom szentsége sem tudta megfékezni iszonyú kegyetlenségüket. Az<br />
imádkozókat az oltár előtt ölték meg, és a templomot beszennyezték a holttestek. Elvakult<br />
és istenkáromló gőgjükben e pokoli tettek felbúj tói nyíltan kijelentették, hogy nem<br />
tartanak Jeruzsálem pusztulásától, mert Jeruzsálem Isten városa. Hogy hatalmukat még<br />
jobban megszilárdítsák, hamis prófétákkal, akiket megvesztegettek, azt hirdettették —<br />
miközben római csapatok ostromolták a templomot —, hogy a nép számíthat Isten<br />
szabadítására. Az utolsó percig tömegek tántoríthatatlanul hitték, hogy a Magasságos<br />
közbelép, és leveri ellenségeiket. De Izrael korábban elutasította az isteni védelmet, és most<br />
már nem volt oltalom. Szegény, belső viszályoktól szétszabdalt Jeruzsálem! Utcáit egymás<br />
kezétől megölt lakóinak vére festette pirosra, miközben ellenséges seregek rombolták<br />
erődítményeit, és gyilkolták harcosait! {NK 27.1}<br />
Krisztus minden jövendölése, amelyet Jeruzsálem pusztulásáról mondott, az utolsó<br />
betűig teljesedett. A zsidók meggyőződtek intő szavának igaz voltáról: „Amilyen<br />
mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek” (Mt 7:2). {NK 27.2}<br />
13
Change language