A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
Isten Igéjének kutatásában. Rábukkant egy Bibliára, ami a kolostor falához volt láncolva,<br />
és ide sűrűn eljárt. Amikor még inkább meggyőződött a maga bűnös voltáról, arra<br />
törekedett, hogy saját cselekedetei által bűnbocsánatot szerezzen, és békét találjon.<br />
Szerfölött önmegtartóztató életet élt. Böjtöléssel, virrasztással és önsanyargatással<br />
igyekezett megzabolázni bűnös természetét, amelyen a szerzetesi élet semmit sem javított.<br />
Nem riadt vissza egyetlen olyan áldozattól sem, amely által szíve megtisztulását és Isten<br />
tetszésének elnyerését várhatta. „Igazán kegyes szerzetes voltam — mondta később.<br />
Szigorúbban követtem rendem szabályait, mint azt ki tudnám fejezni. Ha egy szerzetes<br />
egyáltalán elnyerheti a mennyet szerzetesi cselekedetei által, én minden bizonnyal jogot<br />
szereztem rá... Ha ez még sokáig tartott volna így, halálra sanyargattam volna magam.”3 E<br />
kínzó önfegyelmezés következtében legyengült, és ájulást okozó görcsöket kapott,<br />
amelyek kihatásaiból soha nem gyógyult meg. De minden igyekezete ellenére sem lett<br />
könnyebb lelkének terhe. Már a kétségbeesés határán volt. {NK 113.4}<br />
Amikor Luther úgy érezte, hogy minden elveszett, Isten egy barátot és segítőt adott<br />
mellé. A kegyes Staupitz megnyitotta előtte Isten Igéjét. Kérte, hogy ne önmagára nézzen,<br />
hanem bűnbocsátó Megváltójára, Jézusra; és ne foglalkozzon az Isten törvényének<br />
áthágásáért járó örök büntetéssel. „Ne gyötörd magad bűneid miatt, hanem vesd magad a<br />
Megváltó karjába! Bízzál benne, az Ő igaz életében, a halála általi engesztelésben! ...<br />
Hallgasd Isten Fiát! Ő emberré lett, hogy biztosítson Isten pártfogásáról. Szeresd Őt, aki<br />
előbb szeretett téged!”4 Így beszélt a kegyelem hírnöke. Szavai mély nyomot hagytak<br />
Luther szívében. Sok-sok harc után, amelyet sokáig melengetett hibáival vívott, fel tudta<br />
fogni az igazságot, és nyugtalan lelkébe béke költözött. {NK 114.1}<br />
Luthert pappá szentelték, és a kolostorból a wittenbergi egyetem meghívta<br />
professzorának. Wittenbergben eredeti nyelven szorgalmasan tanulmányozta, majd pedig<br />
tanította a Bibliát. A zsoltárokat, az evangéliumokat és az apostoli leveleket tömegek<br />
hallgatták nagy elragadtatással. Staupitz, Luther barátja és felettese, a szószéki szolgálatra,<br />
Isten szavának prédikálására buzdította. Luther vonakodott, érdemtelennek érezve magát<br />
arra, hogy Krisztus nevében szóljon az emberekhez. Csak hosszú küzdelem után engedett<br />
barátai kérlelésének. A Szentírásban már jártas volt, és Isten kegyelme nyugodott rajta.<br />
Ékesszólása lebilincselte hallgatóit; buzgalma érintette szívüket, az igazság világos és<br />
energikus feltárása pedig meggyőzte őket. {NK 114.2}<br />
Luther ekkor még a pápai egyház hű fia volt, és nem is gondolt arra, hogy ez valaha<br />
másként lesz. A Gondviselés utat készített neki egy római látogatásra. Gyalog ment, és<br />
útközben kolostorokban szállt meg. Az egyik olaszországi kolostor gazdagságán,<br />
pompáján és fényűzésén mélyen elcsodálkozott. A fejedelmi jövedelmet élvező<br />
szerzetesek pompás lakosztályokban laktak, a legdíszesebb és legdrágább ruhákba<br />
öltözködtek, roskadozó asztalokról lakomáztak. Luther fájó kétségek között állította<br />
77
Change language