A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
áldásokhoz, amelyeket az egyház ígért. Egy vallásos ünnepség alkalmával meggyónt.<br />
Befizette szűkös vagyonának utolsó filléreit, és csatlakozott a menethez, hogy részesüljön<br />
a megígért feloldozásban. Főiskolai tanulmányainak befejeztével pap lett, és egyre<br />
magasabb tisztséget kapott. Csakhamar a királyi udvarba került. Az egyetem, ahol<br />
tanulmányait végezte, professzorává, majd rektorává avatta. Néhány év leforgása alatt az<br />
egyszerű ingyenes tanuló az ország büszkesége lett. Nevét egész Európában ismerték. {NK<br />
91.2}<br />
Husz azonban nem az egyetemen kezdte el a reform munkáját. Évekkel pappá<br />
szentelése után kinevezték a Betlehem-kápolna prédikátorává. E kápolna alapítója — mint<br />
nagyon fontos dolgot — javasolta, hogy a Szentírást a nép nyelvén prédikálják.<br />
Csehországban Róma tiltakozása ellenére sem álltak el teljesen ettől a gyakorlattól. {NK<br />
91.3}<br />
A Bibliát azonban a nép nem nagyon ismerte, és a legsúlyosabb bűnök uralkodtak<br />
minden társadalmi osztályban. Ezeket a bűnöket Husz szigorúan elítélte. Isten Igéjére<br />
hivatkozott, hogy érvényt szerezzen azoknak az elveknek — az igazság és tisztaság<br />
elveinek —, amelyeket tanított. {NK 92.1}<br />
Egy prágai polgár, név szerint Jeromos, aki később nagyon szoros barátságot kötött<br />
Husszal, Angliából hazatérve elhozta magával Wiclif írásait. Az angol királyné, aki Wiclif<br />
tanításai nyomán megtért, cseh hercegnő volt. Befolyása hozzájárult ahhoz, hogy<br />
szülőföldjén Wiclif munkái nagyon sok emberhez eljutottak. Ezeket a műveket Husz<br />
érdeklődéssel olvasta. Hitte, hogy szerzőjük őszinte keresztény, és szívesen fogadta az<br />
általa javasolt reformokat. Husz tudtán kívül már rá is lépett arra az útra, amely messzire<br />
vitte Rómától. {NK 92.2}<br />
Ez idő tájt Angliából két idegen érkezett Prágába. Tanult emberek voltak. Elfogadták a<br />
világosságot, és azért jöttek, hogy e távoli országban elterjesszék. Első dolguk volt, hogy<br />
nyílt támadást indítsanak a pápai fennhatóság ellen. A hatóságok csakhamar elhallgattatták<br />
őket. De ők nem mondtak le szándékukról, és ezért más eszközökhöz folyamodtak. Mivel<br />
nemcsak prédikálni, hanem festeni is tudtak, felhasználták e művészetet. Olyan helyen,<br />
ahol mindenki láthatta, két képet rajzoltak. Az egyik Krisztust ábrázolta, amint „alázatosan<br />
és szamáron ülve” (Mt 21:5) bevonul Jeruzsálembe, az utazástól elnyűtt ruhájú, mezítlábos<br />
tanítványai kíséretében. A másik egy pápai körmenetet jelenített meg: a pápa gazdagon<br />
díszített palástban, a hármas koronával a fején, pompásan felcicomázott lovon ül, előtte<br />
kürtösök haladnak, utána pedig kápráztató díszbe öltözött bíborosok és főpapok. {NK<br />
92.3}<br />
Ez olyan prédikáció volt, amely minden rendű és rangú ember figyelmét megragadta.<br />
Tömegek jöttek, hogy a rajzokat megnézzék. Mindenki megértette az erkölcsi tanulságot,<br />
és sok emberre mélységes benyomást gyakorolt a Krisztus, a szegény, alázatos Mester, és<br />
60
Change language