A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
tévedéséről. Tartományunk egyetlen tanult emberétől sem hallottam, hogy Márton tanai
istentelenek, keresztényellenesek vagy eretnekek lennének. A fejedelem visszautasította
azt a követelést, hogy Luthert Rómába küldje, vagy országából kiűzze.”22 {NK 127.2}
A választófejedelem látta, hogy a társadalom erkölcsi korlátai alapjukig megrendültek,
és alapos reformra van szükség. Nem kellene a bűnöket bonyolult és költséges
intézkedésekkel fékezni és büntetni, ha az emberek felismernék és követnék Isten
kívánalmait és a megtisztult lelkiismeret parancsszavát. Frigyes látta, hogy Luther e cél
elérésén fáradozik, és titokban örült, hogy kedvezőbb hatások érezhetők az
egyházban. {NK 127.3}
Frigyes felismerte, hogy Luther az egyetem rendkívül eredményes professzora. Csak
egy év telt el azóta, hogy a reformátor kitűzte tételeit a vártemplomra, és máris sokkal
kevesebben zarándokoltak el mindenszentek ünnepén a templomba. Róma híveket és
adományokat vesztett. De e hívek helyét másfajta emberek foglalták el, akik nem az
ereklyék imádása miatt zarándokoltak Wittenbergbe, hanem tanulni vágyó hallgatókként
töltötték meg a tantermeket. Luther írásai mindenütt új érdeklődést ébresztettek a Szentírás
iránt, és nemcsak Németországból, hanem más országokból is özönlöttek a diákok az
egyetemre. Fiatal emberek, amikor első ízben pillantották meg Wittenberget, „kezüket az
ég felé emelték, és dicsőítették Istent, mert az igazság fényét ragyogtatta fel ebből a
városból, mint a régi időkben Sionból, ahonnan a legtávolabbi országokba is eljutott a
fény”.23 {NK 127.4}
Luther azonban még csak részben tért meg a katolicizmus tévedéseiből. Elcsodálkozott,
amikor összehasonlította a szent kinyilatkoztatásokat a pápai rendeletekkel és
határozatokkal. „Olvasom a főpapok határozatait — írja —, és... nem tudom, hogy vajon a
pápa maga az Antikrisztus, vagy pedig csak az apostola, mert Krisztus eltorzítva és
megfeszítve jelenik meg benne.”24 Luther ekkor még a katolikus egyház híve volt, és nem
is gondolt arra, hogy egyszer majd kiválik kötelékéből. {NK 128.1}
A reformátor írásai és tanításai a keresztény világ valamennyi nemzetéhez eljutottak.
Iratai elterjedtek Svájcban, Hollandiában, Franciaországban és Spanyolországban is.
Tanításait Angliában az élet igéjeként fogadták. Az igazság eljutott Belgiumba és
Olaszországba is. Ezrek ébredtek fel halálos kábultságukból, és megismerték a hitből való
élet örömét és reménységét. {NK 128.2}
Rómát egyre jobban felbőszítették Luther támadásai. A reformátor egyes fanatikus
ellenfelei, még katolikus egyetemek doktorai is kijelentették, hogy nem bűn megölni a
lázadó szerzetest. Egy napon egy idegen, köpenye alatt pisztolyt rejtegetve a reformátor
mellé lépett, és megkérdezte, hogy miért jár egyedül. „Isten kezében vagyok — felelte
Luther. Ő az erősségem és pajzsom. Mit árthat ember nekem?”25 E szavak hallatára az
idegen elsápadt és elfutott, mintha a menny angyalai elől menekülne. {NK 128.3}
87