A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
beszédének hallgatása után. És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva
napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg” (Ám 8:11-
12). {NK 559.2}
Isten népe sem menekül meg a szenvedéstől. Üldözni és nyomorgatni fogják őket,
nélkülözni és éhezni fognak, de nem pusztulnak el. Az az Isten, aki Illésről gondot viselt,
egyetlen önfeláldozó gyermekét sem hagyja magára. Aki számon tartja fejük hajszálait,
gondja lesz rájuk, és az éhínség idején is eledelt ad nekik. Míg a gonoszok az éhségtől és a
ragálytól elpusztulnak, az igazakat angyalok védik, és kielégítik szükségleteiket. Annak,
„aki igazságban jár”, szól az ígéret: „Kenyerét megkapja, vize el nem fogy.” „A
nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvük a szomjúságban elepedt: én,
az Úr, meghallgatom őket, én, Izrael Istene, nem hagyom el őket” (Ésa 33:15-16;
41:17). {NK 559.3}
„Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa
termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör
az istállóban.” De azok, akik félik Őt, „örvendezni” fognak „az Úrban”, és vigadni
szabadításuk Istenében (Hab 3:17-18). {NK 559.4}
„Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobb kezed felől. Nappal a nap meg nem
szúr téged, sem éjjel a hold. Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet.”
„Ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől. Tollaival fedez
be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; pajzs és páncél az Ő hűsége. Nem félhetsz az
éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal; a dögvésztől, amely a homályban jár; a
döghaláltól, amely délben pusztít. Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren;
— hozzád nem is közelít. Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak
megbüntetését! Mert azt mondtad te: az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad
hajlékoddá: nem illet téged a veszedelem, és csapást nem közelget a te sátorodhoz” (Zsolt
121:5-7; 91:3-10). {NK 560.1}
Emberileg mégis az lesz várható, hogy Isten népe ekkor vérével fogja bizonyságtevését
megpecsételni, akárcsak az előtte járó mártírok. Ők maguk is attól tartanak, hogy az Úr
kiszolgáltatja őket ellenségeik gyilkos kezébe. Félelem és gyötrelem ideje ez. Éjjel és
nappal szabadulásért kiáltanak Istenhez. A gonoszok ujjonganak, és gúnyosan kiáltják:
„Hol van a ti hitetek? Isten miért nem szabadít meg titeket kezünkből, ha valóban az Ő
népe vagytok?” De a várakozók visszagondolnak a golgotai kereszten haldokló Jézusra, és
az így kiáltozó, gúnyolódó főpapokra és főemberekre: „Másokat megtartott, magát nem
tudja megtartani. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk neki”(Mt
27:42). Jákóbhoz hasonlóan ők is küzdenek Istennel. Tekintetük belső harcról árulkodik.
Sápadtság ül minden arcon. De nem hagyják abba a buzgó imát. {NK 560.2}
418