A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
az evangéliumot, inkább szárnyakat adtak neki. „Semmit sem cselekedhetünk az igazság
ellen, hanem csak az igazságért” (2 Kor 13:8). {NK 93.4}
„Husz lelkében, pályájának ezen az állomásán, fájó harcok dúlhattak. Bár az egyház
megpróbálta villámaival megsemmisíteni, ő mégsem tagadta meg az egyház tekintélyét.
Szemében Róma egyháza még mindig Krisztus jegyese volt, a pápa pedig Isten képviselője
és helytartója. Ami ellen Husz harcolt, az a hatalommal való visszaélés, és nem maga az
elv volt. Ez viszont erős belső harcot váltott ki a meggyőződése és a lelkiismerete között.
Ha a hatalom igaz és csalhatatlan, mint ahogyan hitte, miként érezheti magát kényszerítve
az egyházzal szembeni engedetlenségre. Úgy látta, vétkezik azzal, ha engedelmeskedik.
De miként eredményezi ezt a csalhatatlan egyház iránti engedelmesség? Ezt a problémát
nem tudta megoldani. Óráról órára kínozta a kétség. A legjobban azzal tudta ezt önmagának
megmagyarázni, hogy megismétlődött az, ami Krisztus korában történt: az egyház papjai
gonoszokká váltak, és törvényes hatalmukat törvénytelen célokra használták. Ezért fogadta
el azt az elvet, amelyet másoknak is hirdetett, hogy a Szentírás tanainak az értelem útján
uralnia kell a lelkiismeretet; azaz a Bibliában megszólaló Isten, nem pedig a papság által
megszólaló egyház a csalhatatlan vezető.”4 {NK 94.1}
Amikor egy idő után Prágában alábbhagyott az izgalom, Husz visszatért a Betlehemkápolnába,
hogy még buzgóbban és bátrabban prédikálja Isten szavát. Ellenségei energikus
és befolyásos emberek voltak, viszont a királyné és számos nemes őt pártolta. A nép közül
is tömegek álltak mellé. Tiszta, felemelő tanításait és szent életét összehasonlítva a
katolikusok kapzsiságával, erkölcstelenségével, az általuk prédikált megalázó dogmákkal,
sokan megtiszteltetésnek tartották, hogy táborához tartozhatnak. {NK 94.2}
Husz mindeddig egyedül dolgozott. Most azonban Jeromos, aki angliai tartózkodásakor
elfogadta Wiclif tanításait, szintén bekapcsolódott a reformáció munkájába. E két ember
életútja ezután egymásba fonódott, és a halál sem választotta el őket egymástól. A lángelme
csillogásának, az ékes beszédnek és a műveltségnek népszerűséget kiváltó ajándékait
Jeromos különös mértékben megkapta. Husznak viszont több olyan tulajdonsága volt,
amely a jellem igazi erőssége. Higgadt ítélőképessége féken tartotta a lobbanékony, de
őszinte, alázatos Jeromost, aki felismerte Husz értékét, és elfogadta tanácsait. Együttes
munkájuk nyomán a reformáció gyorsabban terjedt. {NK 95.1}
Isten lehetővé tette, hogy e kiválasztott emberekre nagy világosság sugározzék.
Megnyitotta szemüket, hogy lássák Róma számos tévedését; de a teljes világosság, amelyet
Isten a világra akart sugározni, még nem fénylett fel előttük. E szolgái által Isten vezette ki
az embereket a katolicizmus sötétségéből, de még sok nagy akadályt kellett leküzdeniük.
Lépésről lépésre vezette őket — úgy, hogy el tudták viselni. Arra nem voltak felkészülve,
hogy a teljes világosságot egyszerre fogadják be. Éppúgy elfordultak volna tőle, mint a
sokáig sötétségben élők a déli nap fényétől, ha teljes verőfényével rájuk sugárzik. Ezért
62