A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
elvesztette pirosságát” (Jer 30:6; Náh 2:10). Az igazak reszketve kiáltják: „Ki állhat meg?”.
Az angyalok ajkán elhal az ének, és egy ideig félelmes csend van. Majd Jézus hangja
hallható. Ezt mondja: „Elég néked az én kegyelmem.” Az igazak arca felragyog, és minden
szívet öröm tölt be. Az angyalok pedig, akik közelednek a földhöz, egyre hangosabban
kezdenek énekelni. {NK 570.1}
A királyok Királya leereszkedik a lángoló tűz övezte felhőn. Az ég tekercsszerűen
felgöngyölödik, a föld remeg, minden hegy és minden sziget kimozdul a helyéből. „Eljön
a mi Istenünk, és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülötte erős forgószél. Hívja az
egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét” (Zsolt 50:3-4) . {NK 570.2}
„És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és
minden szolga és minden szabad, elrejték magukat a barlangokba és a hegyek kőszikláiba;
és mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mireánk, és rejtsetek el minket annak
színe elől, aki a királyi székben ül, és a Bárány haragjától: mert eljött az Ő haragjának ama
nagy napja; és ki állhat meg?” (Jel 6:15-17). {NK 570.3}
Elhallgat a gúnyolódó tréfálkozás. A hazug ajkak elnémulnak. Megszűnik a fegyverek
zaja, a csata kavargása, a saruk harci zaja, és nincs többé „vérbe fertőztetett öltözet” (Ésa
9:5). Csak az ima, a sírás és a jajveszékelés hangja hallatszik. A nemrég még gúnyolódó
ajkak ezt kiáltják: „Eljött az Ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?”. A gonoszok
azért imádkoznak, hogy inkább a hegyek sziklái temessék el őket, mintsem találkozzanak
azzal, akit semmibe vettek és elutasítottak. {NK 571.1}
Ismerik azt a hangot, amely behatol a halottak fülébe. Hányszor hívta megtérésre őket
e szomorú, kedves hang! Hányszor szólalt meg barátnak, testvérnek a Megváltó szívhez
szóló kérlelése! A kegyelem elutasítóinak semmi sem szólhat olyan kárhoztatóan,
vádolóan, mint az a hang, amely oly sokáig esdekelte: „Térjetek meg, térjetek meg gonosz
utaitokról! Hiszen miért halnátok meg?” (Ez 33:11). Ó, ha ez a hang ismeretlen lett volna
nekik! Jézus ezt mondja: „Hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet,
és senki eszébe nem vette; és elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel
nem gondoltatok” (Péld 1:24-25). Ez a hang emlékeket ébreszt bennük, amelyeket szívesen
elfelejtenének — a semmibe vett intéseket, a visszautasított hívásokat, a lebecsült
kiváltságokat. {NK 571.2}
Ott vannak azok is, akik kigúnyolták a megalázott, szenvedő Krisztust. Lelkük
megremeg, amikor eszükbe jutnak a főpap felszólítására mondott ünnepélyes szavai:
„Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni
az égnek felhőiben” (Mt 26:64). És most látják dicsőségben, és látniuk kell azt is, hogy
Isten jobbján ül. {NK 571.3}
426