A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
Mit tehet egy ilyen ember ott, ahol Farelt elutasították? Miként állhat ellen ilyen bátortalan,
tapasztalatlan ember annak a viharnak, amely elől a legerősebb és legbátrabb is kénytelen
volt elmenekülni? „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel, azt mondja a
Seregeknek Ura” (Zak 4:6). „A világ erőteleneit választotta ki magának az Isten, hogy
megszégyenítse az erőseket.” „Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az
Isten erőtelensége erősebb az embereknél” (lKor 1:27.25.). {NK 209.2}
Froment tanítóként kezdte munkáját. A gyermekek otthon elmondták, amit az iskolában
tanultak. És csakhamar a szülők is eljöttek, hogy hallgassák a Biblia magyarázatát, mígnem
a tanterem megtelt figyelő hallgatókkal. Az ingyen terjesztett Újtestamentum és a traktátok
sok olyan emberhez is eljutottak, akik nem merték nyíltan meghallgatni az új tanokat. Egy
idő után azonban ennek a munkásnak is menekülnie kellett, de az igazság, amelyet tanított,
megragadta az embereket. A reformáció gyökeret vert, és egyre erősödött, egyre terjedt. A
prédikátorok visszatértek, és munkájuk nyomán Genfben a protestáns hit végül
megalapozódott. {NK 210.1}
Amikor Kálvin viszontagságos vándorlás után átlépte Genf kapuit, a város már állást
foglalt a reformáció mellett. Amikor szülőhelyén tett utolsó látogatása után útban volt
Bázel felé, látta, hogy a közvetlen odavezető utat elállja V. Károly serege. Ezért kénytelen
volt a Genfen áthaladó kerülő utat választani. {NK 210.2}
Farel e látogatásban Isten kezét ismerte fel. Bár Genf elfogadta a reformált vallást, de
még sok volt az elvégzetlen munka. Az emberek nem csoportosan, hanem egyénenként
térnek Istenhez. A szívnek és a léleknek a Szentlélek ereje által, nem pedig a zsinatok
rendeletei által kell megújulnia. Genf népe megtagadta ugyan Róma tekintélyét, de a Róma
uralma alatt elburjánzott bűnöket nehezebb volt megtagadni. Az evangélium tiszta elveinek
megalapozása és a nép felkészítése arra, hogy a Gondviselés által kijelölt helyét
méltóképpen betölthesse, nem volt könnyű feladat e városban. {NK 210.3}
Farel Kálvinban olyan embert látott, akivel együtt tud dolgozni. Isten nevében
ünnepélyesen, felkérte a fiatal evangélistát, hogy maradjon Genfben, és dolgozzék ott.
Kálvin ijedten tiltakozott. {NK 210.4}
Félénk és békeszerető lénye visszariadt a kemény, szabadgondolkodó, vehemens
genfiektől. Gyönge egészsége és tanulni vágyó természete miatt igyekezett félrehúzódni.
Mivel azt hitte, hogy tollával tudja a legjobban szolgálni a reform ügyét, szeretett volna
egy csendes menedéket találni, ahol tanulhat, és a sajtó útján taníthatja és építheti a
gyülekezeteket. De Farel komoly intésében a menny hívását hallotta meg, és nem merte
visszautasítani. Úgy tűnt — mondta —, „hogy Isten keze nyúlt le a mennyből, megragadta
és visszavonhatatlanul arra a helyre állította, amelyet oly türelmetlenül el akart
hagyni”.29 {NK 211.1}
150