A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
Róma eltökélt szándéka volt Luther elpusztítása. Luthert azonban Isten védte.
Tantételei mindenütt elterjedtek — „kunyhókban és zárdákban, ... a nemesek kastélyaiban,
az egyetemeken és a királyi palotákban”. Mindenütt voltak olyan nemesi származású
emberek, akik támogatták erőfeszítéseit.26 {NK 128.4}
Ez idő tájt történt, hogy Luther, Husz műveinek olvasása közben felfedezte, hogy a hit
általi megigazulás nagyszerű igazságát, amelyet ő is vallott és tanított, már a cseh
reformátor is képviselte. {NK 128.5}
„Mindnyájan — mondta Luther —, Pál, Ágoston és magam is, tudtunkon kívül husziták
voltunk!” „Isten biztosan meg fogja büntetni a világot — folytatta —, amiért ezt az
igazságot egy évszázaddal ezelőtt hallotta és elégette!”27 {NK 129.1}
Egyik kérelmében, amelyet a kereszténység reformációja érdekében Németország
császárához és nemességéhez intézett, Luther ezt írta a pápáról: „Borzalmas dolog látni,
hogy az az ember, aki magát Krisztus helytartójának nevezi, olyan hatalommal hivalkodik,
amellyel egy császár sem vetekedhet. Ilyen volt-e a szegény Jézus vagy az egyszerű Péter?
A pápa a világ ura — mondják. Krisztus — akinek a helytartójaként kérkedik a pápa —
ezt mondta: »Az én országom nem e világból való«. Túlszárnyalhatja-e a helyettes
birodalma a feljebbvalójáét?”28 {NK 129.2}
Az egyetemekről ezt írta: „Attól tartok, hogy az egyetemek a pokol széles kapuinak
fognak bizonyulni, hacsak nem fáradoznak szorgalmasan azért, hogy a Szentírást
magyarázzák, és nem vésik be tanításait a fiatalok szívébe. Senkinek sem tanácsolom, hogy
gyermekét olyan helyre vigye, ahol nem a Szentírás a legfőbb úr. Minden olyan intézmény,
ahol az emberek nem foglalkoznak szüntelen Isten Igéjével, minden bizonnyal romlott
lesz.”29 {NK 129.3}
Ez a felhívás szélsebesen bejárta az egész Németországot, és nagy hatással volt a népre.
Az egész nemzet felbolydult, és tömegek sereglettek a reformáció zászlaja alá. Luther
ellenfelei bosszúvágytól égve unszolták a pápát, hogy lépjen fel határozottan ellene.
Megszületett egy rendelet, amely kimondta, hogy Luther tanításait haladék nélkül el kell
vetni; ha pedig a reformátor és hívei hatvan napon belül nem adják fel álláspontjukat, az
egyház mindnyájukat kiátkozza. {NK 129.4}
A reformáció súlyos válságba jutott. Századokon át Róma hatalmas uralkodókat
rémisztgetett egyházi átokkal; erős birodalmakat gyászba és nyomorba döntött. Akikre ez
az ítélet lesújtott, azokra világszerte rémülettel és borzadással tekintettek. Nem
érintkezhettek társaikkal, és törvényen kívül helyezték őket. Szabad volt őket üldözni és
kiirtani. Luther jól látta a közelgő vihart, de nem ingadozott. {NK 129.5}
Bízott abban, hogy Krisztus pártfogolja és megoltalmazza. A mártír hittel és bátran írta:
„Hogy mi fog történni, nem tudom, és nem is igyekszem megtudni... Sújtson a csapás
88