A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
„Világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert” (Jn 1:9). Isten
elküldte az igazság Lelkét, hogy elvezesse az embert minden igazságra. Isten Fiának
tekintélye ad súlyt e szavaknak: „Keressetek és találtok!”. „Ha valaki cselekedni akarja az
Ó akaratát, megismerheti e tudományról” (Mt 7:7; Jn 7:17). {NK 470.2}
Krisztus követői vajmi keveset tudnak azokról a cselszövésekről, amelyeket Sátán és
seregei forralnak ellenük. De a mennyben lakozó meghiúsítja ezeket az ármánykodásokat,
és megvalósítja dicső terveit. Az Úr megengedi, hogy népe a kísértések pergőtüzébe
kerüljön. Nem mintha örömet találna fájdalmukban és szenvedésükben, hanem mert ennek
fontos szerepe van végső győzelmük kivívásában. Nem egyeztethető össze szentségével
az, ha távol tartja népétől a kísértéseket. A próbának éppen az a célja, hogy ellenállóvá
tegye az embert a gonosz minden csábításával szemben. {NK 470.3}
Sem gonosz emberek, sem ördögök nem gátolhatják meg Isten munkáját, és nem
zárhatják el Őt népétől, ha gyermekei szelíd, töredelmes szívvel megvallva és elhagyva
bűneiket, hittel igénylik ígéreteit. Minden kísértésnek, minden kedvezőtlen befolyásnak —
akár nyílt, akár titkos — ellen lehet állni, de „nem erővel, sem hatalommal, hanem az én
Lelkemmel! Azt mondja a seregeknek Ura” (Zak 4:6). {NK 470.4}
„Az Úr szemei az igazakon vannak, és az Ő fülei azoknak könyörgésein... És kicsoda
az, aki bántalmaz titeket, ha a jónak követői lesztek?” (1Pt 3:12-13). Amikor Bálám, a
gazdag jutalom reményében meg akarta igézni Izraelt, és az Úrnak bemutatott áldozat
kíséretében átkot próbált mondani Isten népére, Isten Lelke ajkára fagyasztotta az átkot.
Bálám kénytelen volt így kiáltani: „Mit átkozzam azt, akit Isten nem átkoz, és mit
szidalmazzam azt, akit az Úr nem szidalmaz?”; „Haljon meg az én lelkem az igazak
halálával, és legyen az én utolsó napom, mint az övé!”. És újbóli áldozat bemutatása után
a gonosz próféta ezt mondta: „Imé parancsolatot vettem, hogy áldjalak; ha Ő áld, én azt
meg nem fordíthatom. Nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot
Izraelben. Az Úr, az Ő Istene van ővele; és királynak szóló rivalgás hangzik őbenne.” „Nem
fog varázslás Jákóbon, sem jövendőmondás Izraelen. Idején adatik tudtára Jákóbnak és
Izraelnek: mit mívelt Isten?” De harmadszor is oltárok épültek és Bálám ismét megkísérelt
átkot hozni Izraelre. De a vonakodó próféta által Isten Lelke meghirdette választottainak
jólétét, és megdorgálta ellenségeik oktalanságát és rosszindulatát: „Aki áld téged, áldott
lészen, és aki átkoz téged, átkozott lészen” (4Móz 23:8.10.20-21.23; 24:9). {NK 471.1}
Ebben az időben Izrael népe hűséges volt Istenhez. Ameddig engedelmeskedtek
törvényének, nem volt hatalom sem a földön, sem a pokolban, amely erőt vehetett volna
rajtuk. De az átkot, amelyet Bálám nem mondhatott ki Isten népe ellen, végül sikerült rájuk
hozni bűnre csábításukkal. Amikor áthágták a parancsolatokat, elszakadtak Istentől, és ki
lettek szolgáltatva a pusztító hatalomnak. {NK 471.2}
350