A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
Amikor Tetzel belépett egy városba, futár ment előtte, és közhírré tette: „Isten és a
szentatya kegyelme van kapuitoknál.”9 És az emberek úgy fogadták az istenkáromló
csalót, mintha Isten jött volna le hozzájuk a mennyből. A becstelen üzérkedés a
templomban folyt, és Tetzel a szószékre lépve Isten legdrágább ajándékaként dicsőítette a
búcsút. Kijelentette, hogy akik bűnbocsátó cédulát vásárolnak, minden bűnükre, amelyet a
jövőben elkövetnek, bocsánatot kapnak, és „még bűnbánatra sincs szükség.”10 Sőt arról is
biztosította hallgatóit, hogy a bűnbocsátó cédulák nemcsak az élőket, hanem a halottakat
is megmentik; hogy abban a pillanatban, amikor a pénz megcsörren pénzesládája fenekén,
annak a lelke, akiért kifizették, megmenekül a purgatóriumtól, és elindul a menny
felé.11 {NK 117.3}
Péter így válaszolt Simon mágusnak, aki az apostoloktól meg akarta vásárolni a
csodatevő erőt: „A te pénzed veled együtt vesszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek
ajándéka pénzen megvehető” (Acs 8:20). Tetzel ajánlatán azonban ezrek kaptak mohón.
Kincstárába ömlött az arany és az ezüst. A pénzen megvásárolható üdvösség olcsóbb, mint
az az üdvösség, amely bűnbánatot, hitet, a bűn legyőzéséhez pedig kitartó erőfeszítést
igényel.12 {NK 118.1}
A búcsú tanútételét a katolikus egyház számos művelt és kegyes tagja ellenezte, és
sokan nem hittek a józan ésszel és a kinyilatkoztatással ellentétes tanításokban. Egyetlen
főpap sem merte felemelni szavát e gonosz üzérkedés ellen, de a köznépet aggasztotta és
nyugtalanította ez a dolog. Sokan türelmetlenül kérdezték, vajon Isten nem tesz semmit az
egyház megtisztításáért? {NK 118.2}
Luther, aki még mindig katolikus volt, mégpedig a legszigorúbbak közül való,
elborzadt a bűnbocsátás árusának istenkáromló vakmerősége láttán. Saját gyülekezetéből
is sokan vásároltak bűnbocsátó cédulákat. Majd csakhamar felkeresték lelkészüket, és
bűneiket megvallva feloldozást akartak kapni; nem mintha a bűnt megbánva meg akartak
volna javulni, hanem a búcsú alapján. Luther megtagadta feloldozásukat, és figyelmeztette
őket, hogy ha nem bánják meg bűneiket, és nem változnak meg, elvesznek. Ezek után
kétségek között visszamentek Tetzelhez, — és elpanaszolták, hogy gyóntatójuk nem
fogadta el céduláját. Néhányan még bátran vissza is követelték a pénzüket. A szerzetest
elöntötte a harag, és a legiszonyúbb átkokat szórta. A köztereken tüzet gyújtatott, és azt
mondta: „a pápától parancsot kapott, hogy eretnekként égessen el mindenkit, aki ellenezni
merészeli legszentebb búcsúit”.13 {NK 118.3}
Luther az igazság bajnokaként most bátran munkához látott. A szószékről komolyan és
ünnepélyesen figyelmeztette hallgatóit. Feltárta előttük a bűn visszataszító voltát, és azt,
hogy az ember képtelen saját cselekedeteivel kisebbíteni vétkességét, vagy elkerülni a
megérdemelt büntetést. A bűnös ember csak akkor juthat üdvösséghez, ha Isten előtt
megbánja bűneit, és hisz Krisztusban. Krisztus kegyelmét nem lehet megvásárolni.
80