A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
sem nem szomjúhoznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi hőség, mert a Bárány,
aki a királyi széknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket;
és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet” (Jel 7:14-17). {NK 577.1}
A Megváltó minden korszakban a megpróbáltatás iskolájában nevelte és fegyelmezte
választottait. Keskeny ösvényen jártak, és megtisztultak a szenvedések kohójában. Jézusért
elviseltek támadást, gyűlöletet, rágalmat. Harcok és fájdalmak árán is követték
Megváltójukat. Megtagadták önmagukat, és keserves csalódásokban volt részük. Fájó
élményeikből megismerték a bűn utálatosságát, hatalmát, terhét, keservét, és meggyűlölték
a bűnt. Annak a végtelen áldozatnak a tudata, amelyet a menny gyógyulásukért hozott,
szégyennel tölti el őket, Isten iránt pedig olyan hálával és dicsőítéssel telik meg a szívük,
ami az el nem bukott lények számára érthetetlen. Mélységesen szeretnek, mert Isten sok
bűnt bocsátott meg nekik. Akik osztoztak Krisztus szenvedésében, azok részesülhetnek
dicsőségében is. {NK 577.2}
Isten örökösei padlásszobákból, kunyhókból, börtönökből, vesztőhelyekről, hegyekről
és pusztaságokból, a föld barlangjaiból, a tenger üregeiből jönnek elő. A földön
„nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve” jártak. Milliók szálltak meggyalázva a sírba,
mert állhatatosan elutasították Sátán megtévesztő követeléseit. Földi bíróságok a
legelvetemedettebb bűnözőknek nevezték őket. De most „Isten (a) Bíró” (Zsolt 50:6), és a
földi döntések visszájukra fordultak. „Népe gyalázatát (az Úr) eltávolítja” (Ésa 25:8).
„Hívják őket szent népnek, az Úr megváltottainak.” Isten „ékességet” ad nekik „a hamu
helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett”
(Ésa 62:12; 61:3). Nem lesznek többé gyengék, lesújtottak, legyőzöttek és elnyomottak.
Most már mindig az Úrral lesznek. A föld legnagyobb méltóságai nem viseltek gazdagabb
öltözéket annál, mint amilyenben ők állnak a trón előtt. Földi uralkodók homlokára soha
nem helyeztek olyan tündöklő fejéket, amilyen az ő fejüket koronázza. Örökre vége szakad
a fájdalomnak és a sírásnak. A dicsőség királya letöröl arcukról minden könnyet. Nem lesz
többé semmi ok a bánatra. A megváltottak pálmaágat lengetve dicséneket zengnek, tisztán,
szépen és harmonikusan. Mindenki énekelni kezd, mígnem az egész mennyet betölti a
himnusz: „Az üdvösség a mi Istenünké, aki a királyi székben ül, és a Bárányé!”. És a menny
összes lakója e hálaénekkel válaszol: „Ámen: áldás és dicsőség és hálaadás és tisztesség és
hatalom és erő a mi Istenünknek mind örökkön örökké” (Jel 7:10. 12). {NK 577.3}
Ebben az életben csak ízlelgetjük a megváltás csodáit. Véges elménkkel mélységesen
elgondolkozhatunk azon a szégyenen és dicsőségen, életen és halálon, igazságon és
irgalmasságon, amely a kereszten találkozott, de a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudjuk
teljesen felfogni, mit is jelent. A megváltó szeretet hosszúságáról és szélességéről,
mélységéről és magasságáról csak némi fogalmat alkothatunk. Amikor a megváltottak úgy
látnak, amint Isten látja őket, és úgy ismernek, ahogy Isten ismeri őket, akkor sem fogják
teljesen megérteni ezt a szeretetet. De az örök korszakokon át újabb és újabb igazságok
431