A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
26. Fejezet - Egy Reformációs Munka
Ésaiás próféta megjövendölte az utolsó idők szombatreformját. „Őrizzétek meg a
jogosságot, és cselekedjetek igazságot — mondta —, mert közel van szabadításom, hogy
eljöjjön, és igazságom, hogy megjelenjék: boldog ember, aki ezt cselekszi, és az ember fia,
aki ahhoz ragaszkodik, aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és megőrzi
kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen.” „Az idegeneket, akik az Úrhoz adák magukat, hogy
néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Őnéki szolgái legyenek; mindenkit,
aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat:
szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvidámítom őket imádságom házában” (Ésa 56:1-
2; 6-7). {NK 402.1}
Ezek a szavak — ahogy a szövegösszefüggésből kitűnik a keresztény korszakra
vonatkoznak. „Így szól az Úr Isten, aki összegyűjti Izrael elszéledt fiait: még gyűjtök
őhozzá, az ő egybegyűjtötteihez!” (Ésa 56:8). A próféta áldást mond azokra, akik tisztelik
a szombatot, és előre jelzi, hogy az evangélium a pogányok között is gyümölcsöt terem.
Tehát a negyedik parancsolat érvényes Krisztus kereszthalála, feltámadása és
mennybemenetele után is, amikor szolgáinak minden nemzethez el kell vinniük az
örömüzenetet. {NK 402.2}
Az Úr ugyancsak Ésaiás próféta által ezt a parancsot adja: „Kösd be a bizonyságtételt,
és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!” (Ésa 8:16). Isten törvényének pecsétje a
negyedik parancsolatban található. A tíz közül csak ez tünteti fel a Törvényadó nevét és
rangját. E parancsolat hirdeti, hogy Isten az ég és a föld Teremtője, és ezért mindenkinél
nagyobb tisztelet és imádat illeti meg. A Tízparancsolatnak csak ez az egy rendelkezése
utal arra, hogy a törvényt milyen hatalmas lény alkotta. A pápai hatalom a szombat
megváltoztatásával, a törvényt megfosztotta a pecséttől. Jézus tanítványainak az a
feladatuk, hogy a negyedik parancsolat — a szombat — megszentelésével jogos helyére
állítsák vissza a teremtés emlékünnepét. {NK 402.3}
„A tanításra és a bizonyságtételre.” Míg szép számmal vannak egymásnak ellentmondó
tanítások és elméletek, Isten törvénye az a biztos mérce, amellyel minden véleményt,
tanítást és elméletet meg kell próbálni. A próféta ezt mondja: „nem ekként szólnak azok,
akiknek nincs hajnaluk” (Ésa 8:20). {NK 403.1}
Isten ezt is megparancsolja: „Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel
hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket és Jákób házának vétkeit.” Azaz nem a gonosz
világot kell megdorgálni bűnei miatt, hanem azokat, akiket az Úr „népemnek” nevez. Isten
ezt is mondja: „Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kívánják utaimat, mint oly
nép, amely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta.” (Ésa 58:1-2). Ésaiás
itt egy olyan csoportról beszél, amely igaznak véli magát, és úgy tesz, mintha érdeklődne
297