A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
tudni. Komolysága és gyakorlatiassága inkább a maradandó és hasznos, mint a látványos<br />
és felszínes dolgok utáni vágyat táplálta benne. {NK 112.2}<br />
Tizennyolc éves korában, amikor beiratkozott az erfurti egyetemre, helyzete kedvezőbb<br />
lett, és kilátásai biztatóbbá váltak, mint fiatalabb korában. Szülei takarékossággal és<br />
szorgalommal rendezett anyagi helyzetet teremtettek, és minden szükséges segítséget meg<br />
tudtak adni neki. Józan barátainak befolyására pedig némiképp csökkent korábbi<br />
iskoláinak nyomasztó hatása. Szorgalmasan tanulmányozta a legjobb szerzők írásait,<br />
igyekezve legfontosabb gondolataikat emlékezetében elraktározni, és a bölcsek<br />
bölcsességét magáévá tenni. Korábbi tanárainak szigorú fegyelmezése ellenére is<br />
megmutatkozott benne a jövő kiváló embere, és a későbbi kedvező hatások következtében<br />
szellemileg rohamosan fejlődött. Biztos emlékezőtehetsége, eleven képzelőereje, jó<br />
logikája és fáradhatatlan szorgalma csakhamar társai élére emelte. A fegyelmezett<br />
tanulással megszerzett szellemi érettsége, élénk gondolkozása és jó felfogóképessége<br />
felkészítette a küzdelmes életre. {NK 112.3}<br />
Luther félte az Urat. Ebből fakadt kitartó céltudatossága és Isten előtti mélységes<br />
alázata. Állandóan tudatában volt annak, hogy Isten segítsége nélkül semmit sem tehet. A<br />
napot mindig imával kezdte, és szüntelenül eligazításért, segítségért fohászkodott. „Aki jól<br />
imádkozik — mondta sokszor —, az a tanulás nagy részét elvégezte.”1 {NK 112.4}<br />
Egy napon az egyetem könyvtárában böngészgetve Luther felfedezett egy latin Bibliát.<br />
Soha azelőtt nem látta ezt a könyvet. Azt sem tudta, hogy létezik. Hallott ugyan részleteket<br />
az evangéliumokból és az apostoli levelekből a nyilvános istentiszteleten, de azt gondolta,<br />
hogy az az egész Biblia. Életében most látta először a teljes Szentírást. Áhítattal vegyes<br />
csodálkozással lapozgatta a szent iratot. Érverése meggyorsult, és szíve hevesebben<br />
dobogott, amikor saját szemével olvasta az élet igéit. Néha megállt és felkiáltott: „ó,<br />
bárcsak Isten adna nekem egy ilyen könyvet!”2 {NK 113.1}<br />
Mennyei angyalok álltak mellette, és az Isten trónjától áradó fénysugarak felfedték<br />
előtte az igazság kincseit. Mindig félt attól, hogy megsérti Istent, de soha nem érezte<br />
ennyire, hogy milyen bűnös. {NK 113.2}<br />
A bűntől való szabadulás és az Istennel való megbékélés utáni mélységes vágy végül<br />
arra késztette, hogy kolostorba vonuljon, és szerzetesi életet éljen. Itt a legmegalázóbb<br />
munkát kellett végeznie. Azt is megkövetelték tőle, hogy házról házra járva kolduljon.<br />
Abban a korban volt, amikor az ember megbecsülésre és elismerésre sóvárog. Ezek az<br />
alantas szolgálatok mélységesen sértették természetes érzéseit. De türelmesen elviselte ezt<br />
a megalázást, mert azt hitte, hogy erre bűnei miatt szükség van. {NK 113.3}<br />
Minden percet, amit napi feladatai megengedtek, tanulással töltött. Inkább nem aludt,<br />
és még a szűkös étel elfogyasztására is sajnálta az időt. Mindennél nagyobb örömet talált<br />
76
Change language