A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
Miller és társai hasonlóképpen valósították meg a próféciát, és tolmácsolták azt az
üzenetet, amelyet az ihletett Ige jövendölése szerint el kellett mondaniuk a világnak. De
ezt az üzenetet nem hirdették volna, ha teljesen megértették volna a csalódásukat
meghirdető próféciát, és benne egy másik üzenetet is, amelyet az Úr eljövetele előtt
prédikálni kell minden nemzetnek. Az első és második angyal üzenete időben hangzott fel,
és elvégezte azt a munkát, amelyet az Úr általa meg akart valósítani. {NK 362.3}
A világ figyelt, és arra számított, hogy ha a várt idő elmúlik anélkül, hogy Krisztus
eljönne, az adventizmus egész rendszere összeomlik. De míg a súlyos kísértés nyomán
sokan feladták hitüket, mások szilárdan kitartottak. Az adventmozgalom gyümölcsei, a
munkát kísérő alázatos és önvizsgáló lelkület, a világ megtagadása és az élet
megreformálódása tanúsította, hogy a mozgalom Istentől van. Az emberek nem merték
tagadni, hogy a Szentlélek hatalma kísérte a második advent prédikálását, és a prófétikus
időszakokról végzett számításban nem találtak semmi hibát. A legügyesebb ellenfeleknek
sem sikerült a próféciamagyarázat rendszerét megdönteni. A hivők bibliai bizonyíték
nélkül nem adhatták fel állásfoglalásukat, amelyre komoly, imádságos igekutatással, Isten
Lelke által megvilágosított értelemmel és élő erőtől áthatott lélekkel jutottak. Nem adhatták
fel azt az állásfoglalást, amely kiállta a népszerű vallástanítók és a világ dolgaiban jártas
emberek legszigorúbb bírálatát és legelkeseredettebb támadását is; amely szilárdan megállt
a tudás és ékesszólás egyesített erőivel, a becsületesek és becstelenek szemrehányásaival
és sértegetésével szemben egyaránt. {NK 362.4}
Az igaz, hogy kudarcot vallottak, mert a várt esemény nem következett be, de ez sem
tudta az Isten szavába vetett hitüket megrendíteni. Amikor Jónás Ninive utcáin azt
prédikálta, hogy a város negyven napon belül elpusztul, az Úr elfogadta a niniveiek
megalázkodását, és meghosszabbította kegyelmi idejüket. Jónás üzenetét mégis Isten
küldte, és Ninive Isten akarata szerint lett próbára téve. Az adventhivők hitték, hogy az Úr
őket is hasonlóan küldi. Nekik is fel kell hívniuk a világ figyelmét az ítéletre. „Ez a
figyelmeztetés próbára tette mindazok szívét, akikhez eljutott — jelentették ki. Egyrészt
felébresztette az Úr megjelenése utáni sóvárgó várakozást, másrészt többé-kevésbé
érzékelhető idegenkedést támasztott az adventtel szemben. Válaszfalat emelt..., hogy akik
önvizsgálatot tartanak, tudják meg, az Úr melyik oldalon találta volna őket, ha eljön.
Kiáltották volna-e: »Imé, Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket«; vagy pedig
hívták volna a sziklákat és a hegyeket, hogy essenek rájuk, és rejtsék el őket a királyi széken
ülő színe elől, és a Bárány haragjától? Hitünk szerint tehát Isten megvizsgálta népét,
megpróbálta hitét, és látta, hogy a próba órájában meghátrálva elhagyták volna-e azt a
helyet, ahova Isten helyezte őket; és vajon lemondtak volna-e a világról, és ráhagyatkoztak
volna-e fenntartás nélküli bizalommal Isten szavára.”7 {NK 363.1}
William Miller ezekkel a szavakkal fejezte ki, mit éreztek azok, akik még mindig hittek
abban, hogy Isten vezette őket: „Ha az akkori bizonyítékaim birtokában újra kellene élni
267