A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, és az megaláztatik.” „Ama napon
odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, miket magának csinált, hogy azok
előtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek, hogy elmenjen a sziklák lyukaiba
és a hegyek hasadékaiba, az Úr félelme elől és az Ő nagyságának
dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet” (Ésa 2:10-12. 20-21) . {NK
567.3}
Csillag tűnik elő egy felhőhasadékban. A sötét háttérben fénye négyszeresére nő. A
remény és az öröm üzenetét hozza a hűségeseknek, de szigorral és haraggal tekint az Isten
törvényét megszegőkre. Azok, akik mindent feláldoztak Krisztusért, most az Úr sátrának
rejtekében biztonságban vannak. Próbára lettek téve, de a világ és az igazság megvetői előtt
megmutatták, hogy hívek az értük meghalt Krisztushoz. Csodálatos változás történik
azokkal, akik még a halállal farkasszemet nézve is szilárdan megőrizték
feddhetetlenségüket. Hirtelen megszabadulnak a démonoktól megszállt emberek sötét és
rettentő zsarnokságától. Arcukon, amely nemrég még sápadt, gondterhelt és elgyötört volt,
most a csodálat, a hit és a szeretet ragyog. Ajkukon felcsendül a diadalmas ének: „Isten a
mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk,
ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe: zúghatnak,
tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától” (Zsolt 46:2-4). {NK
568.1}
Miközben az ének, amely szent hitről tanúskodik, Isten felé száll, a felhők elvonulnak,
és láthatóvá lesz a csillagos ég, amely leírhatatlan fényben tündököl a sötét és haragos
mennybolt hátterében. A mennyei város dicsősége átsugárzik a félig nyitott ajtókon. Majd
az égen megjelenik egy kéz. Két egymásba hajtott kőtáblát tart. A próféta ezt mondja: „Az
egek kijelentik az Ő igazságát, mert az Isten bíró” (Zsolt 50:6). A szent törvény, Isten
igazsága, amely mennydörgés és fényesség közepette az élet kalauzaként hangzott el a
Sinai-hegyről, most az ítélet mércéjeként tárul az emberek elé. A kéz szétnyitja a táblákat,
és a Tízparancsolat szabályai tüzes tollal írt igéknek látszanak, és oly tisztán rajzolódnak
ki, hogy mindenki el tudja olvasni. Az emlékek megélénkülnek, a babonaság és az
eretnekség sötétsége szertefoszlik, és Isten tíz rövid, átfogó, hiteles igéje a föld minden
lakója elé tárul. {NK 568.2}
Lehetetlen azoknak a rémületét és kétségbeesését leírni, akik lábbal tiporták Isten szent
kívánalmait. Isten kinyilatkoztatta nekik törvényét, összemérhették volna vele jellemüket,
és megláthatták volna hibáikat, míg alkalmuk volt a megtérésre és megújulásra. De a világ
kegyének elnyeréséért elvetették Isten rendelkezéseit, és másokat is törvényszegésre
tanítottak. Isten népét szombatrontásra akarták kényszeríteni. Most az a törvény, amelyet
semmibe vettek, elítéli őket. Meg kell látniuk a félelmes valóságot: hogy nincs semmi
mentségük. Ők döntötték el, hogy kit fognak szolgálni és imádni. „Akkor ismét látni
424