A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
maga a halál. Kegyetlenebbül bántatok velem, mint ahogy egy török, zsidó vagy pogány<br />
tenné, és a hús szó szerint lerohadt csontjaimról. Mégsem panaszkodom, mivel a siránkozás<br />
nem illik ahhoz, aki bátor; kifejezni sem tudom, mennyire megdöbbent, hogy egy<br />
kereszténnyel ennyire embertelenek vagytok.”22 {NK 105.1}<br />
Újra kitört a dühroham, és Jeromost sietve a börtönbe vitték. De az összegyűltek között<br />
volt néhány olyan ember is, akikre Jeromos szavai mélyen hatottak, és szerették volna<br />
életét megmenteni. Egyházi méltóságok látogatták meg és unszolták, hogy<br />
engedelmeskedjék a zsinatnak. A legfényesebb kilátásokat csillogtatták meg előtte<br />
jutalomként, ha meghódol Róma előtt. De miként Mestere, amikor felkínálták neki a világ<br />
dicsőségét, Jeromos is megingathatatlan maradt. {NK 105.2}<br />
„Bizonyítsátok be nekem a Szentírásból, hogy tévedek — mondta —, és elállok<br />
tőle.” {NK 105.3}<br />
„A Szentírásból! — kiáltotta egyik megkísértője. Általa kell mindent megítélni? Ki<br />
értheti meg azt, amíg az egyház meg nem magyarázza?” {NK 105.4}<br />
„Érdemesebb az emberi hagyományokban hinni, mint Megváltónk evangéliumában?<br />
— kérdezte Jeromos. Pál nem biztatta azokat, akiknek írt, hogy figyeljenek az emberi<br />
hagyományokra, hanem ezt mondta: »Kutassátok az Írásokat!«” {NK 105.5}<br />
„Eretnek! — volt a válasz. Sajnálom, hogy ilyen sokáig kérleltelek. Látom, hogy az<br />
ördög ösztökél.”23 {NK 106.1}<br />
Jeromos felett nemsokára kimondták az ítéletet. Kivezették ugyanarra a helyre, ahol<br />
Husz áldozta fel életét. Énekelve ment útján. Arca örömtől és békétől ragyogott. Tekintete<br />
Krisztuson csüggött, és már nem félt a haláltól. Amikor a hóhér mögéje lépett, hogy<br />
meggyújtsa a máglyát, a mártír így kiáltott: „Lépj csak bátran előre, gyújtsd meg a tüzet<br />
előttem! Ha féltem volna, nem lennék itt.” {NK 106.2}<br />
Amikor a lángok felcsaptak . Körülötte, imádkozni kezdett: „Uram, mindenható Atyám<br />
— kiáltotta —, szánj meg, és bocsásd meg bűneimet, hiszen tudod, hogy mindig szerettem<br />
igazságodat!”24 Hangja nem volt már, de ajka még mozgott: imádkozott. Amikor a tűz<br />
megemésztette, a vértanú hamvait az alatta levő földdel együtt összeszedték, és mint Husz<br />
hamvait, a Rajnába szórták. {NK 106.3}<br />
Így haltak meg Isten hű fényhordozói. De az általuk hirdetett igazság világosságát —<br />
hősi példájuk fényét — nem lehetett kioltani. Éppúgy nem lehetett útját állni a hajnalnak,<br />
amely éppen akkor hasadt fel a világ számára, mint ahogy a napot sem lehet pályáján<br />
visszafordítani. {NK 106.4}<br />
Husz kivégzése felszította Csehországban a felháborodás és rémület lángját. Az egész<br />
nemzet tudta, hogy a papok gyűlöletének és a császár árulásának lett az áldozata. Az<br />
70
Change language