A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
mindaz, ami embertől származik, megbukik... Te választottál ki engem erre a munkára...<br />
Állj mellém, szeretett Fiad, Jézus Krisztus érdeméért, aki az én oltalmam, pajzsom és erős<br />
váram!”19 {NK 143.3}<br />
A gondviselő és bölcs Isten nyitotta meg Luther szemeit, hogy felismerje a veszélyt, és<br />
ne rohanjon vakmerően bele, saját erejében bízva. Luther nem a szenvedéstől félt, nem a<br />
közvetlen közelről fenyegető kínzástól és haláltól rettegett olyan iszonyúan. Válság előtt<br />
állt, és úgy érezte, nem tud megbirkózni vele, és az ő gyengesége miatt fog az igazság ügye<br />
vereséget szenvedni. Nem a maga biztonságáért, hanem az evangélium diadaláért<br />
tusakodott Istennel. Úgy gyötrődött és küzdött ő is, miként Izrael azon a küzdelmes<br />
éjszakán a magányos patak partján. Miként Izraelt, az ima őt is győzelemhez segítette.<br />
Kétségbeesett hitével megkapaszkodott Krisztusban, a nagy Szabadítóban. Erőt adott neki<br />
az a biztos tudat, hogy nem egyedül fog megjelenni a tanács előtt. Újra béke költözött<br />
lelkébe, és boldog volt, hogy magasra emelheti Isten szavát a népek uralkodói előtt. {NK<br />
144.1}<br />
Lelkével Istenre támaszkodva készült Luther a reá váró küzdelemre. Elgondolta, mit<br />
fog válaszolni. Átnézte írásainak egyes részeit, és a Szentírásból bizonyítékokat keresett<br />
állításai alátámasztására. Majd bal kezét a Szent Könyvre téve, amely nyitva volt előtte,<br />
jobb kezét az égre emelte, és megesküdött, hogy „hű marad az evangéliumhoz, és nyíltan<br />
megvallja hitét, még ha bizonyságtevését vérével kell is megpecsételnie”.20 {NK 144.2}<br />
Amikor Luthert ismét az országgyűlés elé vezették, arcán nyoma sem volt félelemnek<br />
vagy zavarnak. Békés szívvel, lenyűgöző bátorsággal és emelkedettséggel állt Isten tanúja<br />
a föld nagyjai között. A császári tisztviselő most megkérdezte, hogy vissza akarja-e vonni<br />
tanait. Luther szelíd hangon, alázatosan válaszolt. Nem volt heves és szenvedélyes.<br />
Szerényen és tisztelettudóan viselkedett, de olyan hitről és örömről tett bizonyságot, ami<br />
meglepte az összegyűlteket. {NK 144.3}<br />
„Legfenségesebb császár, fényes fejedelmek, kegyes urak! Megjelentem a mai napon<br />
előttetek a tegnap kapott parancsnak megfelelően. Isten irgalmára ünnepélyesen kérem<br />
fenségedet és a magasztos gyülekezetet, hogy kegyelmesen hallgassa meg egy olyan ügy<br />
védelmét, amelynek helyes és igaz voltáról meg vagyok győződve! Ha tudatlanságom miatt<br />
áthágom az udvari szokásokat és illemet, kérem bocsássatok meg, mivel nem királyi<br />
palotákban, hanem egy kolostor magányában nevelkedtem!”21 {NK 145.1}<br />
Majd rátérve a kérdésre kijelentette, hogy kiadott művei különböző jellegűek.<br />
Némelyikben a hittel és a jó cselekedetekkel foglalkozik. E munkáit még ellenségei is<br />
nemcsak ártalmatlannak, de hasznosnak is nyilvánították. Visszavonásukkal mindkét párt<br />
által elismert igazságokat kárhoztatna. Írásainak másik csoportja a pápaság romlottságát és<br />
visszaéléseit leplezi le. E művek visszavonása erősítené Róma zsarnokságát, és szélesebb<br />
kaput tárna sok súlyos istentelenség előtt. Könyveinek harmadik csoportjában a fennálló<br />
100
Change language