A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
új és új időpontra tenni a prófétikus időszakok kezdetét és végét, és azok az értelmetlen
okoskodók, akik e nézeteket alá akarták támasztani, nemcsak elűztek számos embert a
jelenvaló igazságtól, de ellenérzést is kiváltottak mindennemű próféciamagyarázattal
szemben. Minél többször határozták meg Krisztus második adventjének idejét, és minél
szélesebb körben híresztelték el, annál inkább Sátán szándékait szolgálták. És amikor a
megjelölt időpont elmúlt, Sátán nevetség és gúny tárgyává tette e hír képviselőit,
meggyalázva az 1843-as és 1844-es nagy adventmozgalmat. E tévelygés makacs hívei
végül egy távoli időpontban határozzák meg Krisztus eljövetelének idejét. Ez azonban
hamis biztonságérzetet kelt, és sokan csak akkor józanodnak ki, amikor már túl késő. {NK
407.1}
Az ősi Izrael történelme megdöbbentően szemlélteti az adventhivők közösségével
történteket. Isten éppúgy vezette népét az adventmozgalomban, mint Izrael Egyiptomból
kivonuló fiait. {NK 407.2}
A nagy csalódás megpróbálta a várakozók hitét, miként a zsidókét a Vörös-tengernél.
Ha továbbra is bíztak volna abban a kézben, amely a múltban vezette őket, meglátták volna
Isten szabadítását. Ha mindazok, akik az 1844-es mozgalomban vállvetve munkálkodtak,
elfogadták volna a harmadik angyal üzenetét is, és a Szentlélek erejével hirdették volna, az
Úr hatalmas dolgokat tett volna általuk. Fényözön áradt volna a világra. A föld lakossága
már évekkel ezelőtt meghallotta volna az intő üzenetet, a munka befejeződött volna, és
Krisztus eljött volna, hogy népét megváltsa. {NK 408.1}
Nem Isten akarta azt, hogy Izrael negyven évig vándoroljon a pusztában. Ő szerette
volna őket egyenesen Kánaán földjére vezetni, és szent, boldog népként letelepíteni. De
„nem mehettek be hitetlenség miatt” (Zsid 3:19). Bűnbeesésük és hitehagyásuk miatt
elpusztultak a pusztában, és Isten másokat támasztott, és őket vitte be az Ígéret Földjére.
Azt sem Isten akarta, hogy Krisztus eljövetele olyan messzire halasztódjék, és népe oly
sokáig a bűn és a fájdalom világában maradjon. Hitetlenségük miatt azonban elidegenedtek
Istentől. Mivel nem akarták végezni azt a munkát, amit Isten rájuk bízott, az Úr másokat
támasztott az üzenet hirdetésére. Jézus a világ iránti irgalomból halogatja eljövetelét, hogy
a bűnösöknek alkalmuk legyen meghallgatni az intést, és Jézusban menedéket találni,
mielőtt Isten kiönti haragját. {NK 408.2}
Ma is, mint korábban, a kor bűneit és tévelygéseit korholó igazság hirdetése ellenállást
vált ki. „Minden, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a
világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek” (Jn 3:20). Sokan látják, hogy a
Szentírással nem tudják alátámasztani állásfoglalásukat, de mindenáron bizonyítani
akarják igazukat, és rosszindulatúan bírálják azok jellemét és indítékait, akik a népszerűtlen
igazság pártjára állnak. Ez a magatartás minden korszakra jellemző. Illést Izrael
megháborítójának, Jeremiást árulónak, Pált a templom megfertőzőjének nevezték. Attól
301