A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
Isten: Nem halad tovább semmi én beszédem; amit szólok, az a szó meglészen” (Ez 12:21-<br />
25. 27-28). {NK 351.2}<br />
A várakozók örültek. Hitték, hogy az az Isten, aki ismeri kezdettől fogva a véget,<br />
áttekintette a korszakokat, és előre látva csalódásukat, bátorító, reményt keltő üzenetet<br />
küldött nekik. E szentírási igék nélkül, amelyek türelmes várakozásra és Isten szava iránti<br />
sziklaszilárd bizalomra buzdítottak, hitük e nehéz órában elhagyta volna őket. A tíz szűz<br />
példázata (Mt 25:1-13) szintén az advent nép sorsát szimbolizálja. Amikor a tanítványok<br />
Krisztus eljövetelének jelei és a világ vége felől érdeklődtek (lásd Mt 24:3), Krisztus<br />
felhívta figyelmüket néhány nagyon fontos világ- és egyháztörténelmi eseményre, amelyek<br />
első és második adventje között történnek majd meg. Ezek: Jeruzsálem pusztulása, az<br />
egyház nagy nyomorúsága a pogány és a pápai üldözés alatt, a nap és hold elsötétedése és<br />
a csillaghullás. Majd beszélt arról, hogy el fog jönni, és elhozza országát. Azután elmondta<br />
a reá váró szolgák két csoportjáról szóló példázatát. A 25. fejezet ezekkel a szavakkal<br />
kezdődik: „Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz.” E példázatban<br />
Jézus az utolsó napokban élő egyházat mutatja be. Ugyancsak erről van szó a 24. fejezet<br />
végén. Jézus egy keleti menyegző eseményeivel illusztrálja azt, ami az egyházzal történni<br />
fog. {NK 351.3}<br />
„Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, akik elővevén az ő<br />
lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé. Öt pedig közülük eszes vala, és öt bolond. Akik<br />
bolondtik valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat. Az eszesek<br />
pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben. Késvén pedig a vőlegény,<br />
mindannyian elszunnyadának és aluvának. Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Imhol jő a vőlegény!<br />
Jöjjetek elébe!” {NK 352.1}<br />
A hivők felismerték, hogy a vőlegény jövetele Krisztus eljövetelét szemlélteti, miként<br />
azt az első angyal üzenete meghirdette. A Krisztus közeli eljövetelének hirdetése alatt<br />
végbemenő hatalmas reformáció megfelelt annak a kijelentésnek, hogy a szüzek<br />
„kimenének”. Ebben a példázatban, akárcsak abban, amelyet Máté 24. fejezetében<br />
olvashatunk, két osztály van. Mind a kettő vette a lámpását, a Bibliát, és fényénél elindultak<br />
a Vőlegény elé. „Akik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének<br />
magukkal olajat; az eszesek... lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben.” Az<br />
utóbbiak részesültek Isten ajándékában: a Szentlélek — aki az Igét lábunk szövétnekévé és<br />
ösvényünk világosságává teszi — megújító, megvilágosító erejében. Istenfélelemmel<br />
kutatták a Szentírást, hogy megismerjék az igazságot, és buzgón igyekeztek szívüket és<br />
életüket megtisztítani. Személyes tapasztalatokat szereztek: Istenbe és szavába vetett hit<br />
ébredt bennük, amelyet nem vehetett el sem csalódás, sem késedelem. Mások pedig, akik<br />
csupán az érzéseikre hallgattak, „amikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal<br />
olajat”. Az ünnepélyes üzenet hallatán megijedtek, de csak testvéreik hitére támaszkodtak,<br />
és meg voltak elégedve a kellemes érzések pislákoló fényével. Nem értették igazán az<br />
257
Change language