A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
William Millernek és munkatársainak Amerikában kellett az intő üzenetet hirdetniük.<br />
Ez az ország lett a nagy adventmozgalom központja. A leghatározottabban itt teljesedett az<br />
első angyal próféciája. Millernek és társainak az írásait távoli országok is megismerték. A<br />
misszionáriusok a világ minden részébe, ahova sikerült eljutniuk, magukkal vitték Krisztus<br />
közeli eljövetelének örömhírét. Közelben és távolban terjedt az örökkévaló evangélium:<br />
„Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget; mert eljött az Ő ítéletének órája.” {NK<br />
328.1}<br />
A próféciák, amelyek szerint úgy tűnt, hogy Krisztus második eljövetele 1844 tavaszán<br />
lesz, mélyen megragadták az emberek figyelmét. Az üzenet államról államra terjedt, és<br />
mindenütt nagy érdeklődést keltett. Sokan meggyőződtek arról, hogy a prófétikus<br />
időszakokat igazoló érvelések helyesek, és nagyra tartott elképzeléseiket feladva, örömmel<br />
elfogadták az igazságot. Egyes lelkészek, félretéve egyéni nézeteiket és érzéseiket,<br />
lemondtak fizetésükről, otthagyták egyházukat, és hirdették Jézus eljövetelét. De<br />
viszonylag kevés lelkész fogadta el ezt az üzenetet, ezért jórészt egyszerű egyháztagok<br />
hirdették. Farmerek otthagyták földjüket, kézművesek szerszámaikat, kereskedők áruikat,<br />
értelmiségiek hivatásukat. A munkások száma mégis kicsi volt az elvégzendő munkához<br />
képest. Az Istent nélkülöző egyház és a gonoszságban veszteglő világ állapota nyomta a<br />
hű őrszemek lelkét. Készek voltak fáradozni, nélkülözni és szenvedni azért, hogy emberek<br />
megtérjenek és elnyerjék az üdvösséget. A munka biztos léptekkel haladt előre. Sátán<br />
támadása ellenére is sok ezren fogadták el az advent igazságot. {NK 328.2}<br />
Mindenütt hallatszott a szívhez szóló bizonyságtevés, amely arra intette a bűnösöket —<br />
a világ fiait és az egyháztagokat egyaránt —, hogy meneküljenek az eljövendő haragtól.<br />
Keresztelő Jánoshoz, Krisztus előfutárához hasonlóan a prédikátorok a fa gyökerére<br />
helyezték a fejszét, és mindenkit arra buzdítottak, hogy teremjenek megtéréshez illő<br />
gyümölcsöt. Megrázó felhívásaik éles ellentétben álltak a szószékről hangzó közkedvelt<br />
békesség-, biztonság-ígéretekkel. Az üzenet, ahol csak felhangzott, megérintette az<br />
emberek szívét. A Szentírás egyszerű, egyértelmű bizonyságtevése, amelyet a Szentlélek<br />
ereje kísért, olyan meggyőző erővel szólalt meg, amelynek kevés ember tudott teljesen<br />
ellenállni. Vallásos emberek felocsúdtak hamis biztonságérzetükből. Felismerték, hogy<br />
hitehagyók, világiasak, hitetlenek, gőgösek és önzőek. Sokan bűnbánattal és alázattal<br />
keresték az Urat. Szívük, amely oly sokáig földi dolgokhoz ragaszkodott, most a menny<br />
felé fordult. Isten Lelke megnyugodott rajtuk, és töredelmes, alázatos szívvel ők is<br />
kiáltották: „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget; mert eljött az Ő ítéletének<br />
órája.” {NK 328.3}<br />
Bűnösök sírva kérdezték: „Mit kell nékem cselekednem, hogy üdvözüljek?”. Azok,<br />
akik eddig becstelenül éltek, igyekeztek az okozott kárt megtéríteni. Mindazok, akik békét<br />
találtak Krisztusban, vágytak másokkal is megosztani az áldást. A szülők szíve gyermekeik<br />
felé fordult, a gyermekeké pedig szüleik felé. A gőg emelte válaszfalak halomra dőltek.<br />
240
Change language