A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
ellenzik javaslataikat, és gúnyolják ki tanácsaikat; emberi kezek bántalmazzák és sebzik<br />
meg őket. A tanácskozótermekben és a törvényszékeken e mennyei követek azt tanúsítják,<br />
hogy jól ismerik az emberiség történelmét. Jobban tudnak érvelni az elnyomottak ügyében,<br />
mint a legtehetségesebb és a legékesebb beszédű védőügyvédek. Meghiúsítottak<br />
döntéseket, és megakadályoztak gonoszságokat, amelyek késleltették volna Isten művét,<br />
és nagy szenvedést okoztak volna népének. A veszedelem és a szükség idején „az Úr<br />
angyala tábort jár az Őt félők körül, és kiszabadítja őket” (Zsolt 34:8). {NK 562.1}<br />
Isten népe vágyakozva vár Királya közeledtének jeleire. A „meddig tart még az<br />
éjszaka” kérdésre az őrök határozottan válaszolják: „»Közelg a reggel, de még éjszaka van!<br />
« (Ésa 21:11-12). Fény ragyog a hegycsúcs felett vonuló felhőkön. Nemsokára látható lesz<br />
Királyunk dicsősége, és az Igazság Napja felragyog. A reggel és az éj küszöbén vagyunk<br />
— az igazak végtelen napjának és a gonoszok örök éjének kezdetén.” {NK 562.2}<br />
Miközben a küzdők Istent ostromolják könyörgésükkel, úgy tűnik, mintha a láthatatlan<br />
világot eltakaró függöny már-már felgördülne. Az égen az örök nappal hajnalpírja fénylik,<br />
és mint angyalok éneke zengenek e szavak: „Álljatok erősen, maradjatok hívek! Jön a<br />
segítség!”. Krisztus, a mindenható Győző, a halhatatlan dicsőség koronáját nyújtja fáradt<br />
katonáinak. Hangja a félig nyitott kapukból hangzik: „Ímé, tiveletek vagyok. Ne féljetek!<br />
Ismerem minden fájdalmatokat. Én is szenvedtem ugyanúgy, mint ti. Nem új ellenséggel<br />
hadakoztok. Én megvívtam a csatát értetek, és több lesz az, mint győzelem, amit az én<br />
nevemmel kivívtok.” {NK 562.3}<br />
Drága Megváltónk akkor küld segítséget, amikor szükségünk van rá. Az utat, amely a<br />
mennybe visz, az Ő lába nyoma szentelte meg. Minden tövis, amely megsebzi lábunkat, az<br />
övét már megsebezte. Minden keresztünket Ő már előbb hordozta. Az Úr megengedi a<br />
harcot, hogy felkészítse lelkünket a békére. A nyomorúság ideje súlyos megpróbáltatást<br />
hoz Isten népének. De ekkor üt az óra, amikor minden őszinte hivőnek felfelé kell<br />
tekintenie, hogy hitben megpillantsa maga körül az ígéret szivárványát. {NK 562.4}<br />
„Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jőnek, és örökös<br />
öröm fejükön; vigasságot és örömöt találnak, eltűnik a fájdalom és sóhaj! Én, én vagyok<br />
megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? ember fiától, aki olyan lesz,<br />
mint a fű?! Hogy elfeledkeztél az Úrról, Teremtődről..., hogy félsz szüntelen minden napon<br />
nyomorgatódnak haragjától, aki igyekszik elveszteni? De hol van a nyomorgató haragja?<br />
Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, kenyere sem fogy el: Hiszen<br />
én vagyok az Úr, a te Istened, aki megreszkettetem a tengert, és zúgnak habjai; seregeknek<br />
Ura az Én nevem! Én adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával födöztelek be”<br />
(Ésa 51:11-16). {NK 563.1}<br />
„Ezért halld meg ezt, szenvedő, ki részeg vagy, de nem bortól! Így szól Urad, az Úr, és<br />
Istened, aki népéért bosszút áll: Ímé, kiveszem kezedből a tántorgás poharát, haragom<br />
420
Change language