A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
szolgálatot tett honfitársainak. Sziklás Pátmoszából majdnem egy teljes évig hirdette az
evangéliumot és feddte korának bűneit és tévelygéseit. {NK 154.2}
De Isten nem csak azért vonta ki Luthert a közélet színpadáról, hogy ellenségei
haragjától megvédje; nem is azért, hogy nyugodtan végezhesse ezeket a fontos munkákat.
Drágább volt ennél az a cél, amit Isten el akart érni. A hegyek közt, a csendben, a
magányban és ismeretlenségben Lutherhez nem ért el sem a segítő kéz, sem pedig az
emberi dicséret. Így óvta Isten a gőgtől és az elbizakodottságtól, ami olyan sokszor kíséri
a sikert. Szenvedés és megalázás által készítette fel, hogy ismét biztonságban tudjon járni
a szédítő magasságokban, ahova olyan hirtelen emelkedett fel. {NK 155.1}
Amikor az ember az igazság nyújtotta szabadságnak örvendezik, szívesen dicsőíti
azokat, akiket Isten eszközként használ fel, hogy a tévelygés és babona láncait széttörje.
Sátán igyekszik az ember figyelmét Istenről emberi eszközökre irányítani, hogy Isten
helyett emberekhez kötődjék. Azt akarja, hogy a puszta eszközt becsülje, és figyelmét
eltereli arról a gondviselő Kézről, amely az eseményeket irányítja. Nagyon sokszor a
dicsőített és nagyra becsült vallási vezetők szem elől tévesztik, hogy Istentől függenek, és
kezdenek önmagukban bízni. Ebből pedig az következik, hogy igyekeznek azoknak az
embereknek a gondolkozását és lelkiismeretét irányítani, akik hajlamosak arra, hogy Isten
Igéje helyett tőlük várják az eligazítást. A reformáció munkáját sokszor gátolja
támogatóinak effajta lelkülete. Isten szeretné megóvni ettől a veszélytől a reformáció
ügyét. Azt akarta, hogy a reformáció munkája az Isten pecsétjét, és ne emberi bélyeget
viseljen magán. Az emberek Lutherre, az igazság magyarázójára néztek. Isten eltávolította
Luthert, hogy mindenki az igazság örökkévaló Szerzőjére tekintsen. {NK 155.2}
108