A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
arra, hogy maga kutathassa Isten Igéjét. Magukkal hordozták és olvasták, aztán újra
olvasták, és addig nem nyugodtak, amíg hosszú részeket kívülről meg nem tanultak. Az
Újtestamentum értékelése láttán Luther azonnal elkezdte az Ótestamentum fordítását, és
mihelyt egy-egy rész elkészült, azonnal kiadta. {NK 176.1}
Luther írásait éppoly örömmel fogadták a nagyvárosban, mint a kis faluban. „Amit
Luther és barátai megfogalmaztak, mások terjesztették. Szerzetesek, akik meggyőződtek a
kolostori kötelezettségek törvénytelenségéről, és a hosszú, rest élet helyett erejüket
megfeszítve dolgozni akartak, de akik túlságosan tudatlanok voltak ahhoz, hogy Isten
szavát hirdessék, beutazták a tartományokat, felkeresték a falucskákat és a kunyhókat,
hogy Luthernek és barátainak a könyveit árusítsák. Németországot csakhamar elárasztották
ezek a bátor könyvterjesztők.”15 {NK 176.2}
Ezeket az írásokat nagy érdeklődéssel tanulmányozta gazdag és szegény, tanult és
tanulatlan. A falusi iskolák tanítói esténként felolvastak belőlük a kandalló köré gyűlt kis
csoportoknak. Minden egyes alkalommal egy-egy ember meggyőződött az igazságról, és
örömmel fogadva az igét, tolmácsolta a jó hírt másoknak is. {NK 176.3}
Valósággá váltak ezek az ihletett szavak: „A Te beszéded megnyilatkozása
világosságot ad, és oktatja az együgyűeket” (Zsolt 119:130). A Szentírás tanulmányozása
hatalmas változást hozott létre az emberek gondolkozásában és érzéseiben. A papi
uralom vasigát helyezett alattvalóira, amely tudatlanságban és megalázottságban tartotta
őket. A formaságokat és a babonás szertartásokat aprólékosan betartották. De
istentiszteleteikhez az értelemnek és a szívnek nem sok köze volt. Luther feltárta Isten
szavának egyszerű igazságait. A köznép kezébe adott Ige pedig felébresztette szunnyadó
képességeiket. Nem csupán lelküket tisztította és nemesítette meg, hanem új erőt és
elevenséget adott értelmüknek is. {NK 176.4}
Minden rendű és rangú embert lehetett látni Bibliával a kézben, amint védték a
reformáció tanításait. A pápa hívei, akik a Szentírás kutatását a papokra és szerzetesekre
hagyták, most felszólították őket, hogy lépjenek elő, és cáfolják meg az új tanításokat. De
a papok és szerzetesek, akik híveikhez hasonlóan nem ismerték a Szentírást és Isten
hatalmát, teljes kudarcot vallottak azokkal szemben, akiket tanulatlannak és eretneknek
bélyegeztek. „Sajnos — mondta egy katolikus író — Luther rábírta követőit, hogy a
Szentíráson kívül semmi más kinyilatkoztatásban ne higgyenek.”16 Tömegek gyűltek
össze, hogy hallgassák azt az igazságot, amit egyszerű emberek hirdettek, sőt megvitattak
művelt és ékes beszédű teológusokkal. E nagy emberek szégyenletes tudatlansága
lelepleződött, amikor az egyszerű emberek Isten Igéjének világos tanításaival cáfolták meg
érveiket. Munkások, katonák, nők, sőt még gyermekek is jobban ismerték a Biblia
tanításait, mint a papok és tudós doktorok. {NK 177.1}
124