A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
felnőni „Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére”. Pál apostol ezt mondja:
„Egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig,
amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus
Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára” (Fil 3:14). Péter pedig elénk tárja azokat
a lépcsőfokokat, amelyeken át a bibliai megszentelődés elérhető: „Minden
igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy hitetekben mutassatok igaz emberséget, az igaz
emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az
állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben
pedig minden ember iránti szeretetet... ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha” (2Pt
1:5-10). {NK 419.1}
A bibliai megszentelődés alázatossággal jár. A megszentelt életű embernek —
Mózeshez hasonlóan — fogalma van a szentség félelmes és fenséges voltáról. A végtelen
Isten tisztaságával, dicsőségével és tökéletességével szemben felismeri saját méltatlan
voltát. {NK 419.2}
Dániel próféta az igazi megszentelődés példája volt. Hosszú élete során sok nemes lelkű
szolgálatot tett a Mesterért. „Kedves férfiú” volt (Dán 10:11) a Menny előtt. Ez a
megbecsült próféta nem tartotta magát tisztának és szentnek. Azonosította magát Izrael
súlyosan vétkezőivel, amikor Isten előtt így könyörgött a népért: „Nem a mi
igazságunkban, hanem a Te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük elődbe a mi
esedezéseinket.” „Vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk!” A próféta ezt is mondja: „szólék
és imádkozám, és vallást tevék az én bűnömről, és az én népemnek, az Izraelnek bűnéről.”
És később amikor, Isten Fia megjelent, hogy eligazítást adjon neki, Dániel így szól:
„Orcám eltorzula, és oda lőn minden erőm” (Dán 9:18.15.20; 10:8). {NK 419.3}
Amikor Jób a forgószélből hallotta az Úr hangját, így kiáltott: „Hibáztatom magam, és
bánkódom a porban és hamuban!” (Jób 42:6). Amikor Ésaiás látta az Úr dicsőségét, és
hallotta a kérubokat kiáltani: „Szent, szent, szent a seregek Ura”, így kiáltott: „Jaj nékem,
elvesztem!” (Ésa 6:3.5). Pál, miután a Lélek elragadta a harmadik égig, és hallott olyan
dolgokat, amelyet ember nem mondhat el, „minden szentek között a legkisebbnek” nevezte
magát (2Kor 12:2-4; Ef 3:8). A szeretett tanítvány, János, aki Jézus keblén pihent, és látta
dicsőségét, halottként esett az angyal lábához (Jel 1:17). {NK 419.4}
Azok akik a Kálvária keresztjének árnyékában járnak, nem dicsőítik önmagukat, és nem
állítják kérkedve, hogy nem bűnösek. Érzik, hogy bűneik okozták azt a szenvedést, amely
megtörte Isten Fiának szívét. Ez a gondolat alázattal tölti el őket. Akik legközelebb vannak
Jézushoz, azok látják legtisztábban, hogy milyen esendő és bűnös az ember, és
reménységüket egyedül a megfeszített és feltámadt Megváltó érdemeibe vetik. {NK 420.1}
A vallásos világban kezd előtérbe kerülni az az „életszentség”, amely magában hordja
az öndicsőítés szellemét, és semmibe veszi Isten törvényét. Ezt a megszentelődést a Biblia
310