A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
Például a megadott idő után dolgozó emberek megbénultak. Egy molnár, aki megkísérelte<br />
gabonáját megőrölni, liszt helyett vérzuhatagot látott kiömölni, és a malomkerék a nagy<br />
erővel rázuhanó víz ellenére is mozdulatlan maradt. Egy asszony, aki tésztát tett a sütőbe,<br />
nyersen vette ki, pedig a sütő forró volt. Egy másik, aki a kilencedik órára megdagasztotta<br />
a kenyerét, de úgy döntött, hogy hétfőig félreteszi, másnapra — mennyei csoda folytán —<br />
megsült cipók formájában talált rá. Egy ember, szombaton a kilencedik óra után sütött<br />
kenyeret. Másnap reggel, amikor megtörte, vér folyt belőle. Ilyen képtelen és babonás<br />
koholmányokkal próbálták a vasárnap hívei megalapozni e nap szentségét.8 {NK 512.1}<br />
Skóciában, akárcsak Angliában nagyobb becsülete volt a vasárnapnak, amikor az ősi<br />
szombat egy részével együtt ünnepelték. De hogy mennyi időt kellett szentnek tartani, az<br />
változó volt. A skót király rendelkezése szerint „a szombatot déli tizenkét órától kell<br />
szentnek tartani”, és hétfő reggelig senki sem foglalkozhat világi dolgokkal.9 {NK 512.2}<br />
Bár a pápisták mindent megtettek a vasárnap szentségének megalapozásáért, ők maguk<br />
nyilvánosan megvallották a szombat mennyei tekintélyét, és azt is, hogy az az intézmény,<br />
amely a szombat helyére került, emberi eredetű. Egy XVI. századi pápai zsinat világosan<br />
kimondta: „Egyetlen keresztény se felejtse el, hogy a hetedik napot Isten megszentelte, és<br />
nemcsak a zsidók kapták és ünnepelték, hanem azok is, akik úgy tettek, mintha Istent<br />
imádnák; habár mi, keresztények az ő szombatjukat az Úr napjára tettük át.”10 Isten<br />
törvényének meghamisítói tudták, mit csinálnak. Szántszándékkal helyezték magukat Isten<br />
fölé. {NK 512.3}<br />
A valdensek közül némelyek szombatot ünnepeltek. Sokáig tartó, véres üldözésük<br />
beszédesen szemlélteti, milyen politikát folytatott Róma a vele ellenszegülőkkel. Mások is<br />
hasonlóképpen szenvedtek a negyedik parancsolat iránti hűségükért. Az etióp és abesszin<br />
egyház történelme különösképpen sokatmondó. A középkor sötétjében Közép-Afrika<br />
keresztényeit szem elől veszítette a világ, és ők hosszú századokon át szabadon<br />
gyakorolhatták hitüket. De Róma végül tudomást szerzett létezésükről, és az abesszin<br />
császárt csakhamar rávette, hogy ismerje el a pápát Krisztus helytartójának. Ezt további<br />
egyezkedések követték. Majd egy rendelet született, amely a legszigorúbb büntetés terhe<br />
mellett megtiltotta a szombat ünneplését.11 A pápai zsarnokság azonban nemsokára olyan<br />
kellemetlen iga lett, hogy az abesszinok elhatározták: letörik a nyakukról. Iszonyú harc<br />
árán kiűzték birodalmukból a római katolikusokat, és helyreállították az ősi hitet. A<br />
gyülekezetek boldogan köszöntötték a szabadságot, és soha nem felejtették el azt a leckét,<br />
amelyet Róma megtévesztéseiről, fanatizmusáról és önkényuralmáról tanultak. E félreeső<br />
ország népe örült, ha a keresztény világ többi része nem vett róla tudomást. {NK 513.1}<br />
Az afrikai gyülekezetek úgy tartották a szombatot, mint a pápai egyház, mielőtt teljesen<br />
hitehagyóvá lett. Míg Isten parancsának engedelmeskedve megtartották a hetedik napot, az<br />
egyház szokásaihoz alkalmazkodva vasárnap sem dolgoztak. Róma, miután övé lett a<br />
382
Change language