A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
tanításaival szemben, a becstelenebbeket arra bátorította, hogy még messzebbre<br />
merészkedjenek. Ellenségei összeesküdtek, hogy megölik, amikor távozik az<br />
összejövetelről. De szent angyalok voltak a tömegben emberi alakban; egyikük megragadta<br />
az Úr szolgáját, és a dühös csőcselék elől védett helyre vezette. Miller munkája még nem<br />
fejeződött be. Sátán és küldöttei csalódtak, mert szándékaik meghiúsultak. {NK 301.3}<br />
A támadások ellenére az adventmozgalom iránti érdeklődés tovább nőtt. Híveinek<br />
száma több százról sok ezerre emelkedett. A különböző egyházakba áradtak az emberek,<br />
de egy idő után ezek az egyházak szembefordultak e hivőkkel, és kezdtek fegyelmi<br />
intézkedéseket hozni azok ellen, akik Miller nézeteit magukévá tették. Ez az eljárás Millert<br />
írásbeli válaszra késztette. Írását minden egyház keresztényeihez intézte, és azt<br />
hangsúlyozta, hogy amennyiben tanai tévesek, mutassák ki tévedését a Szentírásból. {NK<br />
301.4}<br />
„Mit hiszünk — kérdezte —, amit nem Isten Igéje parancsolt meg, az az Ige, amelyet<br />
ti is a hit és gyakorlat szabályaként, mégpedig egyedüli szabályaként ismertek el? Mit<br />
teszünk, amiért ilyen kárhoztatás zúdul ránk a szószékről és a sajtóból, és ami feljogosít<br />
titeket arra, hogy bennünket, az adventmozgalom híveit gyülekezeteitekből és<br />
közösségetekből kizárjatok?” „Ha tévedünk, könyörgök, mutassátok meg, miben áll<br />
tévedésünk! Mutassátok ki Isten Igéjéből, hogy tévedésben vagyunk! Már elég<br />
megaláztatásban volt részünk, de ez soha nem fog minket meggyőzni arról, hogy tévedünk.<br />
Csak Isten szava változtathat nézeteinken. Hittételeinket céltudatosan és imádkozva<br />
alakítottuk ki a Szentírás bizonyságtevése alapján.”19 {NK 302.1}<br />
Azokat az intéseket, amelyeket Isten a különböző korokban szolgái által küldött a<br />
világnak, hasonló kétkedéssel és hitetlenséggel fogadták. Mielőtt Isten az özönvíz előtt élő<br />
emberek gonoszsága miatt elárasztotta vízzel a világot, ismertette szándékát e gonosz<br />
emberekkel, hogy alkalmuk legyen a bűn útjáról letérni. Százhúsz esztendeig hallották a<br />
megtérésre hívó intést, hogy megmeneküljenek Isten haragjától, a pusztulástól. De az<br />
üzenet üres mesének tűnt nekik, és nem hittek benne. Vakmerő gonoszságukban<br />
kigúnyolták Isten szolgáját. Nem vették komolyan kérlelését, sőt még önteltséggel is<br />
vádolták. Hogy merészel egyetlen ember a föld nagyjaival szembeszállni? Ha Noé üzenete<br />
igaz, miért nem ismeri fel az egész világ, és miért nem hisz benne? Egy ember állítása<br />
ezrek bölcsességével szemben! Nem akartak hitelt adni a figyelmeztetésnek, sem pedig<br />
menedéket keresni a bárkában. {NK 302.2}<br />
A gúnyolódók a természet dolgaira hivatkoztak — az évszakok változatlan<br />
egymásutánjára, a kék égre, amely sohasem hullatott esőt az éjszakai enyhe harmattól<br />
felfrissült zöld mezőkre —, és így kiáltottak: „Hát nem példabeszédekben beszél ez?”<br />
Semmibe vették az igazság prédikátorát, eszelős rajongónak tartották, és még<br />
önfeledtebben szórakoztak, még elszántabban vétkeztek, mint annak előtte. Hitetlenségük<br />
220
Change language