A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
okoskodtam, annál távolabb kerültem a megoldástól. Minél többet gondolkodtam, annál
szétszórtabbak lettek következtetéseim. Megpróbáltam nem gondolkozni, de nem tudtam
úrrá lenni gondolataimon. Igazán boldogtalan voltam, de nem tudtam miért. Zúgolódtam
és panaszkodtam, de nem tudtam kire. Tudtam, hogy valami nincs rendben, de nem tudtam,
miként és hol találom meg az igazságot. Minden remény nélkül gyötrődtem.” {NK 285.1}
Ez az állapot néhány hónapig tartott. „Egyszer csak tisztán láttam a Megváltó jellemét.
Talán van egy olyan lény, aki oly jó és oly könyörületes, hogy Ő maga szerez engesztelést
vétkeinkért, s ezzel megment bennünket a büntetéstől. Azonnal éreztem, menynyire
szeretetre méltó ez a lény, s azt képzeltem, hogy a karjaiba tudnám vetni magam, és tudnék
bízni kegyelmében. De feltámadt bennem a kérdés: miként lehet bebizonyítani, hogy ez a
lény létezik. Tudtam, hogy a Biblián kívül semmilyen bizonyítékot nem találok a Megváltó
létezésére, és az eljövendő életre sem... {NK 285.2}
Felfedeztem, hogy a Biblia éppen olyan Megváltót mutat be, amilyenre szükségem van.
És nem tudtam megérteni, hogyan tud egy nem ihletett könyv az elbukott világ
szükségleteihez oly tökéletesen alkalmazkodó elveket feltárni. Kénytelen voltam belátni,
hogy a Szentírás minden bizonnyal Isten kinyilatkoztatása. A Biblia gyönyörűségemmé
vált, és Jézusban barátra találtam. A Megváltó számomra tízezer közül is a legfontosabb
lett. És a Szentírás, amely azelőtt sötét és ellentmondásos volt, most lábam szövétneke és
ösvényem világossága lett. Megnyugodtam, és elégedett voltam. Rájöttem arra, hogy Isten
a szikla az élet óceánjának közepén. A Biblia lett legfontosabb tanulmányom, és őszintén
el tudom mondani, hogy nagy örömmel kutattam. Felfedeztem, hogy még a felét sem
ismerem. Azon tűnődtem, hogy vajon miért nem láttam meg szépségét és dicsőségét
hamarabb, és csodálkoztam azon, hogy valaha el tudtam utasítani. Kinyilatkoztatásaiban
megtaláltam mindent, amire a szívem vágyott és ami meggyógyítja a lélek betegségét. Nem
vonzott már semmilyen más olvasmány, és nagy gonddal igyekeztem, hogy Istentől
bölcsességet szerezzek.”1 {NK 285.3}
Miller nyilvánosan megvallotta, hogy hisz a vallásban, amit korábban semmibe vett.
De hitetlen barátai nem késlekedtek előhozakodni azokkal az érvekkel, amelyeket ő is
sokszor hangsúlyozott a Szentírás isteni tekintélye ellen. Most nem volt válasz a
tarsolyában, de úgy okoskodott, hogy ha a Biblia Isten kinyilatkoztatása, akkor
következetes önmagával; és ha azért van, hogy az embert eligazítsa, akkor igazodik
felfogóképességéhez. Elhatározta, hogy tanulmányozni fogja a Szentírást, hogy megtudja,
nem lehet-e minden látszólagos ellentmondást feloldani. {NK 286.1}
Igyekezett minden előítéletet félretenni. Nem használt semmiféle kommentárt. Csak a
lapszéli utalások és a konkordancia segítségével vetette egybe az igéket. Kutatását
rendszeresen és módszeresen végezte. Mózes első könyvével kezdte, és minden verset
sorban elolvasott, de csak olyan tempóban, hogy a számos elolvasott szöveget minden
206