A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
láng visszavonulásra kényszerítene a tiszteket, és sorsára hagyták a csodálatos<br />
épületet. {NK 31.3}<br />
Megdöbbentő látvány volt ez a rómaiaknak. És mit érezhettek a zsidók? A város fölé<br />
emelkedő hegycsúcs lángban állt, akár egy vulkán. Az épületek egymás után omlottak<br />
össze borzasztó robajjal és elnyelte őket a tüzes mélység. A cédrustető olyan volt, mint egy<br />
lánglepel; az arannyal borított tornyok vörös fényben ragyogtak; a kaputornyok láng — és<br />
füstoszlopokat lövelltek az ég felé. A környező hegyeket megvilágította a tűz, és az<br />
emberek csoportokba verődve, a félelemtől remegve figyelték, miként terjed a pusztító<br />
láng. A felsőváros falain és magaslatain emberek szorongtak. Arcuk sápadt volt a<br />
kétségbeeséstől és gyötrelemtől; mások pedig komoran nézték az értelmetlen bosszút. Az<br />
ide-oda futkosó római katonák kiabálása, a lángok közt haldokló felkelők üvöltése<br />
összekeveredett a tűz pusztító ropogásával és a lezuhanó gerendák robajával. A hegyek<br />
visszhangozták a magaslatokon sikoltozó emberek hangját; a falak mentén végig sikoltozás<br />
és jajveszékelés hallatszott; az éhségtől haldokló emberek összeszedték maradék erejüket,<br />
hogy gyötrelmüknek, vigasztalanságuknak még utoljára hangot adjanak. {NK 32.1}<br />
A mészárlás belülről nézve még borzalmasabb volt, mint a külső látvány. Válogatás<br />
nélkül gyilkoltak férfiakat és nőket; időseket és fiatalokat; felkelőket és papokat; azokat,<br />
akik harcoltak és azokat, akik kegyelemért könyörögtek. A megöltek száma meghaladta a<br />
gyilkolókét. A légionáriusoknak hullahegyeken kellett átmászniuk, hogy az utóhadjáratot<br />
folytathassák.” {NK 32.2}<br />
Nem sokkal a templom elpusztulása után az egész város a rómaiak kezébe került. A<br />
zsidó vezetők elhagyták bevehetetlen bástyáikat, és Titus nem talált rajtuk senkit.<br />
Csodálkozva bámulta a tornyokat, és elismerte, hogy Isten adta kezébe őket, mert nincs<br />
olyan erős gépezet, amellyel be lehetett volna venni ezeket a roppant erődítményeket. A<br />
hódítók mind a várost, mind a templomot földig lerombolták, és a szent építmény helyét<br />
felszántották, „mint szántóföldet” (Jer 26:18). Az ostrom alatt és az azt követő<br />
mészárlás során több mint egymillió ember pusztult el. A túlélőket pedig fogságba vitték,<br />
rabszolgának adták el, Rómába hurcolták, hogy emeljék a győző diadalmenetének<br />
pompáját, vadállatok elé dobták az amfiteátrumban, vagy szétszórták őket, hogy<br />
vándorként járják a világot. {NK 32.3}<br />
A zsidók maguk kovácsolták bilincseiket. Maguknak töltötték meg a bosszúállás<br />
poharát. A nemzet teljes pusztulásában, a szétszóródásukkal járó megpróbáltatásokban<br />
csak azt aratták, amit saját kezükkel vetettek. Ezt mondja a próféta: „Romlásodra lett Izrael,<br />
hogy ellenem törekedtél”, „mert elbuktál álnokságod miatt” (Hós 13:9; 14:2). Sokszor<br />
mondják, hogy a zsidók szenvedése tulajdonképpen büntetés, amely Isten parancsára sújtja<br />
őket. Az őscsaló így akarja saját művét leplezni. A zsidók csökönyösen visszautasították<br />
Isten szeretetét és kegyelmét. Isten ezért visszavonta tőlük oltalmát, és hagyta, hogy Sátán<br />
17
Change language