A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
uralkodott, emberek véleményét tisztelték, Isten szavát és tanítását emberi elméletekkel
helyettesítették. {NK 266.1}
A Biblia XIX. sz. eleji széles körű terjesztését, és azt a nagy világosságot, amely ezáltal
a világra áradt, nem követte vele arányos fejlődés a kinyilatkoztatott igazság
megismerésében, illetve a vallás gyakorlásában. Sátán nem tudta Isten Igéjét elzárni az
emberektől, miként a korábbi századokban. A Biblia mindenki számára elérhető volt. De
hogy mégis megvalósítsa célját, befolyására sokan nem értékelték a Szentírást. Az emberek
nem kutatták. Téves magyarázatokat fogadtak el, és olyan tanításokat tápláltak,
amelyeknek nem volt bibliai alapjuk. {NK 266.2}
Sátán látva, hogy az üldözéssel nem sikerül az igazságot elfojtani, ismét a kiegyezéshez
folyamodott. Korábban a kiegyezés a nagy hitehagyáshoz és a római egyház
megalakulásához vezetett. Sátán számos keresztényt rábírt arra, hogy szövetségre lépjen,
de most nem pogányokkal, hanem azokkal, akik a világ dolgainak hódolva éppolyan
bálványimádóknak bizonyultak, mint a faragott képek imádói. És e szövetség
következményei nem voltak kevésbé veszedelmesek, mint a korábbi századokban. Az
egyházak kérkedtek és különcködtek a vallásosság köntösében, ezért megromlottak. Sátán
folytatta munkáját. A Biblia tanításait elferdítette, és a hagyományok, amelyek milliók
romlását okozták, mély gyökeret eresztettek. Az egyház ezeket a hagyományokat
jóváhagyta és védte, ahelyett, hogy tusakodott volna „a hitért, amely egyszer a szenteknek
adatott”. {NK 266.3}
Így járatták le azokat az elveket, amelyekért a reformátorok oly sokat tettek és
szenvedtek. {NK 267.1}
192