A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
Krisztus ezt mondta: „Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem”<br />
(Jn 7:16). Pál pedig kijelentette, hogy átkozott lenne, ha bármilyen más evangéliumot<br />
hirdetne, mint amit kapott (Gal 1:8). „Akkor hogyan merészelnek mások kényük-kedvük<br />
szerint dogmákat csinálni — mondta a reformátor —, és azt mondani, hogy ezeknek a<br />
megtartása szükséges az üdvösséghez.”7 {NK 220.2}<br />
Bebizonyította, hogy az egyház rendelkezései nem érvényesek, ha ellenkeznek Isten<br />
parancsolataival. Képviselte a nagy protestáns elvet, amely szerint „a Biblia és csakis a<br />
Biblia” a hit és a gyakorlat egyedüli mércéje. {NK 220.3}<br />
Ezen az összecsapáson, jóllehet kevésbé ismert helyen folyt, kiderült, hogy „milyenek<br />
azok az emberek, akik a reformátorok seregének közkatonái. Nem írástudatlan, szűk<br />
látókörű, nagyhangú, vitatkozó emberek voltak. Távolról sem. Olyan emberek voltak, akik<br />
Isten Igéjét tanulmányozták, és jól tudták, hogyan kell forgatni azokat a fegyvereket,<br />
amelyekkel a Biblia arzenálja ellátta őket. Műveltségben megelőzték korukat. Ha<br />
figyelmüket csupán olyan ragyogó központokra irányítjuk, mint Wittenberg és Zürich, és<br />
oly illusztris nevekre, mint Luther és Melanchton, Zwingli és Oecolompadius, hajlamosak<br />
vagyunk azt mondani, hogy ők a mozgalom vezetői voltak, akiktől természetszerűleg<br />
bámulatos képességek és nagy vívmányok várhatók, de ugyanez nem várható el a<br />
közkatonáktól. Nos, forduljunk csak Svédország ismeretlen színtere felé, és vizsgáljuk a<br />
kevésbé híreseket, a mesterektől a tanítványokig! Olaf és Laurentius Petrit! És mit<br />
találunk? Tudósokat és teológusokat, olyan embereket, akik jól ismerték az evangéliumi<br />
igazság egész rendszerét, és akik könnyűszerrel legyőzték az iskolák szofistáit és Róma<br />
méltóságait.”8 {NK 220.4}<br />
E vita eredményeképpen a svéd király elfogadta a protestáns vallást, és nem sokkal<br />
ezután a nemzetgyűlés is állást foglalt mellette. Olaf Petri lefordította az Újtestamentumot<br />
a svéd nyelvre, és a király kívánságára a két testvér vállalkozott az egész Biblia<br />
lefordítására is. Így a svédek most először kapták anyanyelvükön kezükbe Isten Szavát. Az<br />
országgyűlés a következő rendeletet hozta: a lelkészeknek országszerte magyarázniuk kell<br />
a Szentírást; a gyermekeket az iskolában arra kell tanítani, hogy olvassák a Bibliát. {NK<br />
221.1}<br />
Az evangélium áldott világossága feltartóztathatatlanul és biztosan eloszlatta a<br />
tudatlanság és babonaság sötétségét. A katolicizmus zsarnoksága alól felszabadult nemzet<br />
olyan erős és nagy lett, mint soha azelőtt. Svédország a protestantizmus egyik védőbástyája<br />
lett. Egy évszázaddal később, a legnagyobb veszély idején, ez a kicsi és mindeddig gyenge<br />
nemzet az egyetlen volt Európában, amely segédkezet mert nyújtani, és a harmincéves<br />
háborúban iszonyatos harcot vívó Németország megszabadítására sietett. Úgy tűnt, hogy<br />
már-már egész Észak-Európa újra Róma zsarnoksága alá kerül. Svédország seregei<br />
segítették Németországot abban, hogy határt szabjon a pápaság sikereinek, türelemre bírja<br />
158
Change language