A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
kereső emberek a kegyelem ajtajánál zörgetnek és sírnak, de az ajtó nem nyílik meg. Az<br />
adventhivők azt kérdezték, hogy vajon ez az időszak — ami tulajdonképpen közvetlenül<br />
megelőzi Krisztus eljövetelét — nem akkor kezdődött-e, amikor Krisztus visszajövetelét<br />
várták? Figyelmeztették a világot az ítélet közelségére. Úgy érezték, hogy ezzel mindent<br />
megtettek, és már nem éreztek felelősséget a bűnösök megmentéséért. A gonoszok<br />
vakmerő és istenkáromló gúnyolódásából is arra következtettek, hogy Isten visszavonta<br />
Lelkét azoktól, akik irgalmát elutasították. Mindezek igazolták azt a meggyőződésüket,<br />
hogy a kegyelemidő lejárt, vagy ahogy akkor mondták: „a kegyelem ajtaja bezárult” . {NK<br />
383.1}<br />
De amikor a szentély kérdését megvizsgálták, kinyílt a szemük. Látták, hogy az 1844-<br />
es év, azaz a 2300 év vége valóban fontos fordulópontot jelez. De míg igaz volt az, hogy a<br />
reménység és a kegyelem ajtaja, amelyen át az emberek tizennyolc évszázad során Istenhez<br />
járulhattak, bezárult, megnyit egy másik ajtó, és Isten bűnbocsánatot kínált minden<br />
embernek Krisztus közbenjárása által. Jézus szolgálatának egyik része lezárult, hogy<br />
felváltsa egy másik. A mennyei templomnak, ahol Krisztus szolgált a bűnösért, most is volt<br />
„nyitott ajtaja”. {NK 383.2}<br />
Most látták meg, mit értett Krisztus azon, amikor így szólította meg az egyházat: „Ezt<br />
mondja a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van, aki megnyitja és senki be nem zárja,<br />
és bezárja és senki meg nem nyitja: tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott<br />
ajtót, amelyet senki be nem zárhat)” (Jel 3:7-8). {NK 383.3}<br />
Jézus közbenjárásának áldása azokra árad, akik hitben elfogadják az engesztelés nagy<br />
jelentőségű szolgálatát. Azokon pedig, akik elvetik azt a világosságot, amely fényt áraszt<br />
erre a szolgálatra, nem nyugszik meg Isten áldása. A zsidók Krisztus első adventjekor<br />
elvetették a kapott világosságot, és nem hitték el, hogy Ő a világ Megváltója, ezért nem<br />
részesültek bűnbocsánatban. Jézus visszatért a mennybe, és saját vérével belépett a<br />
mennyei templomba, hogy tanítványaira árassza közbenjárásának áldásait. A zsidók teljes<br />
sötétségben maradtak, és továbbra is hozták hiábavaló véres és egyéb áldozataikat. A<br />
jelképes árnyékszolgálat véget ért. Az ajtó, amelyen át az emberek korábban Isten elé<br />
járulhattak, nem volt már nyitva. A zsidók nem akarták keresni Őt azon az egyetlen úton,<br />
amelyen megtalálhatták volna: a mennyei templomban folyó szolgálat útján. Ezért nem<br />
tudtak közösségre jutni Istennel. Számukra zárva volt az ajtó. Nem látták meg Krisztusban<br />
az igazi áldozatot és az Istenhez vezető egyetlen közbenjárót, ezért nem részesülhettek a<br />
közbenjárás áldásaiban. {NK 384.1}<br />
A hitetlen zsidók helyzete illusztrálja a közönyös és hitetlen látszatkeresztények<br />
állapotát, akik nem akarnak tudomást venni irgalmas Főpapjuk munkájáról. Amikor a<br />
jelképes szolgálat főpapja belépett a szentek szentjébe, az egész Izraelnek Isten előtt<br />
mélységesen megalázkodva el kellett a templom körül helyezkednie, hogy bűneikre<br />
283
Change language