A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
Az országgyűlés tagjait megosztotta a két szemben álló nézet. A pápa megbízottai és
képviselői újra követelték a reformátor menlevelének semmibevevését. „Fogadja be
hamvait a Rajna, mint Husz Jánosét egy évszázaddal ezelőtt!” — mondták.26 De a német
fejedelmek, jóllehet maguk is katolikusok, és köztudottan Luther ellenségei voltak,
tiltakoztak az emberi bizalom megsértése ellen, amely foltot ejt a nemzet becsületén.
Hivatkoztak a Husz halálát követő bajokra, és kijelentették, hogy nem merik
Németországra és ifjú császárukra kihívni ugyanazokat a rettenetes
következményeket. {NK 149.1}
Maga Károly is így válaszolt e becstelen javaslatra: „S ha az egész világból száműznék
is a tisztességet és a becsületet, a fejedelmek szívében akkor is védelmet kell
találnia.”27 Luther legelkeseredettebb pápai ellenségei továbbra is arra unszolták a
császárt, hogy bánjon úgy a reformátorral, mint annak idején Zsigmond Husszal — bízza
az egyház irgalmára. De V. Károly, felidézve azt a jelenetet, amikor Husz a nyilvánosság
előtt láncaira mutatva a császárt adott szavára emlékeztette, kijelentette: „Nem szeretnék
úgy pirulni, mint Zsigmond.”28 {NK 149.2}
Károly szántszándékkal elvetette a Luther által tanított igazságokat. „Szilárdan
elhatároztam, hogy követem elődeim példáját” — írta a császár.29 Nem akart letérni a
kitaposott ösvényről még akkor sem, ha az a másik út az igazság és igaz élet útja.
Támogatta a pápaságot minden kegyetlenségével és romlottságával együtt, mert atyái is ezt
tették. Így döntött, és nem volt hajlandó elfogadni nagyobb világosságot, mint atyái, sem
pedig olyan kötelességet teljesíteni, amelyet ők nem teljesítettek. {NK 150.1}
Ma is sokan ennyire ragaszkodnak atyáik szokásaihoz és hagyományaihoz. Amikor az
Úr újabb világosságot küld nekik, nem fogadják el, mert atyáik — nem ismerve a
világosságot — nem fogadták el. Mi azonban más helyzetben vagyunk, mint atyáink. Ebből
logikusan következik, hogy feladataink és kötelességeink sem ugyanazok. Isten nem fog
igazat adni nekünk, ha kötelességünk meghatározásában atyáinkról veszünk példát,
ahelyett, hogy magunk kutatnánk az igazság igéjét. A mi felelősségünk nagyobb, mint
elődeinké volt. Mi számadással tartozunk azért a világosságért, amit ők kaptak, és nekünk
örökségül hagytak; és számadással tartozunk az újabb világosságért is, amely Isten
szavából most sugárzik reánk. {NK 150.2}
Krisztus így szólt a hitetlen zsidókhoz: „Ha nem jöttem volna, és nem beszéltem volna
nékik, nem volna bűnük; de most nincs mivel menteniük az ő bűnüket” (Jn 15:22).
Ugyanez a mennyei hatalom szólt Luther által Németország császárához és fejedelmeihez.
És amikor a világosság Isten Igéjéből felragyogott, a gyűlés számos résztvevőjének a szívét
utoljára érintette Isten Lelke. Miként századokkal előbb Pilátus bezárta gőgös és
népszerűségre vágyó szívét a világ Megváltója előtt; miként a reszkető Félix ezt mondta
az igazság hírnökének: „Mostan eredj el; de mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz
104