A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
kellett szembeszállnia. Egyesek elhamarkodottsággal és meggondolatlansággal vádolták.<br />
Mások azt mondták róla, hogy öntelt, akit nem Isten irányít, hanem kérkedésből és<br />
túlbuzgóságból cselekszik. „Ki ne tudná — válaszolta —, hogy ritkán állhat elő valaki új<br />
tannal a kérkedés látszata nélkül, vagy anélkül, hogy vitára való izgatással ne vádolnák?...<br />
Miért ölték meg Krisztust és az összes vértanút? Mert azt hitték róluk, hogy öntelten<br />
lenézik a kor bölcsességét, és mert új dolgokkal jöttek elő, anélkül hogy alázatosan<br />
megkérdezték volna az ősi nézetek bölcseit.” {NK 120.2}<br />
Majd ezt is mondta: „Amit teszek, azt nem emberi okoskodás, hanem Isten tanácsa<br />
alapján teszem. Ha ez a mű Istentől van, ki állíthatja meg? Ha pedig nem, ki viheti előre?<br />
Ne az én akaratom, ne az övék, ne is a mienk, hanem a Te akaratod legyen meg, ó szent<br />
Atyám, ki vagy a mennyekben.”14 {NK 120.3}<br />
Luthert Isten Lelke indította el a munkába. Ez a munka kemény küzdelmekkel teljes<br />
volt. Luther ellenségeinek gyalázkodása, szándékainak elferdítése, jellemének és<br />
indítékainak igaztalan és rosszindulatú bírálgatása elsöprő áradatként zúdult rá, és nem<br />
maradt hatástalan. Korábban meg volt győződve arról, hogy a nép vezetői mind az<br />
egyházban, mind az iskolában örömmel fognak csatlakozni reformációs munkájához. A<br />
magas tisztségű személyek bátorító szavai örömmel és reménységgel töltötték el. Már előre<br />
látta az egyház verőfényesebb napjának pirkadását. De a bátorítás rosszallássá és<br />
kárhoztatássá változott. Sok egyházi és állami méltóság meg volt ugyan győződve Luther<br />
tételeinek igaz voltáról, de csakhamar felismerték, hogy ezeknek az igazságoknak az<br />
elfogadása nagy változásokkal járna. A nép felvilágosítása és megreformálása voltaképp<br />
aláásná Róma tekintélyét. Ezernyi patak apadna el, amely most a pápai kincstárba folyik,<br />
és ez nagyban korlátozná a pápai vezetők tékozlását és fényűzését. Ha a nép megtanul<br />
önálló lényként gondolkozni és cselekedni, és egyedül Krisztustól várja üdvösségét, a pápa<br />
trónja megdől, és végül a papok is elvesztik hatalmukat. Ezért elutasították azt a<br />
világosságot, amelyet Isten kínált nekik, és a felvilágosításukra küldött embert elutasítva,<br />
szembefordultak Krisztussal és az igazsággal. {NK 120.4}<br />
Luther reszketett, amikor önmagára nézett — egyetlen emberként állt szembe a föld<br />
legnagyobb hatalmasságaival. Néha kétségbe vonta, hogy valóban Isten indította az egyház<br />
tekintélye elleni lázadásra. „Ki voltam én — írja —, hogy szembeszálljak a pápa<br />
tekintélyével, aki előtt... a föld királyai és az egész világ reszket?... Senki nem tudhatja,<br />
mennyit szenvedtem lélekben az első két évben, és milyen csüggedésbe, azt is<br />
mondhatnám, hogy kétségbeesésbe süllyedtem. ”15 De Isten nem engedte, hogy szolgálja<br />
teljesen elcsüggedjen. Amikor nem volt emberi támasza, csak Istenre tekintett, és<br />
megtanulta, hogy a Mindenható karjára teljes biztonsággal támaszkodhat. {NK 121.1}<br />
A reformáció egyik hívének Luther ezt írta: „A Szentírást sem tanulással, sem<br />
értelemmel nem érthetjük meg. Először is imával kell kezdened! Könyörögj az Úrhoz,<br />
82
Change language