A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
A már megnevezett veszélyekhez járul Isten igazságosságának alábecsülése is. Korunk
lelkészei hajlamosak arra, hogy az isteni jóakaratból leválasszák az isteni igazságosságot,
és ezt a jóakaratot inkább szentimentalizmussá süllyesszék, mintsem elvi rangra emeljék.
Az új teológiai prizma szétválasztja azt, amit Isten egyesített. Isten törvénye jó vagy rossz?
Jó! Akkor az igazság is jó, mert jellegénél fogva végrehajtja a törvényt. Ha az ember Isten
törvényét és igazságosságát, valamint az engedetlenség súlyos és meggyalázó voltát
alábecsüli, könnyen eljut oda, hogy alábecsüli a kegyelmet is, amely engesztelést szerez a
bűnre.” Az emberek tehát elfelejtik az evangélium értékét és fontosságát, és nem sok kell
ahhoz, hogy magát a Bibliát is félretegyék. {NK 415.1}
Sok vallástanító azt állítja, hogy Krisztus eltörölte halálával a törvényt, és az embernek
azóta nem kell megtartania. Egyesek súlyos igának tartják, és a törvény szolgaságával
szembeállítják az evangélium szabadságát. {NK 415.2}
A próféták és az apostolok azonban másképp látják Isten szent törvényét. Dávid ezt
mondta: „Tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem” (Zsolt 119:45). Jakab
apostol, Krisztus halála után azt írta, hogy a Tízparancsolat „királyi törvény”, „a szabadság
tökéletes törvénye” (Jk 2:8; 1:25). A Jelenések könyvének írója pedig fél évszázaddal a
keresztre feszítés után áldást hirdet mindazokra, „akik megtartják az Ő parancsolatait, hogy
joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba” (Jel 22:14). {NK
415.3}
Semmi alapja nincs annak az állításnak, hogy Krisztus eltörölte halálával Atyja
törvényét. Ha a törvény megváltoztatható vagy félre tehető lett volna, akkor Krisztusnak
nem kellett volna meghalnia, hogy megváltsa halálával az embert a bűn következményétől.
Krisztus halála a törvény változhatatlanságát bizonyítja, és távolról sem az eltörlését. Isten
Fia azért jött, hogy „a törvényt naggyá” tegye „és dicsőségessé” (Ésa 42:21). Ezt mondta:
„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek... eltörlésére”, „míg az ég és a föld elmúlik, a
törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik” (Mt 5:17.18). Jézus önmagáról
így nyilatkozik: „Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a Te
törvényed keblem közepette van” (Zsolt 40:9). {NK 415.4}
Isten törvénye — jellegénél fogva — változhatatlan; Alkotója akaratát és jellemét
nyilatkoztatja ki. Isten szeretet, és törvénye is szeretet. A törvény két nagy elve: az Isten
iránti szeretet és az ember iránti szeretet. „A törvénynek betöltése a szeretet” (Róm 13:10).
Isten jelleme az igazság és az igazságosság; ilyen a törvénye is. A zsoltáríró így
nyilatkozik: „A Te törvényed igaz”; „minden parancsolatod igaz” (Zsolt 119:142.172). Pál
apostol pedig kijelenti: „A törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó” (Róm 7:12).
Isten törvénye, amely Isten gondolatának és akaratának kifejezése, olyan maradandó, mint
a Szerzője. {NK 416.1}
307