A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
A páskabárány megölése Krisztus halálának előképe volt. Pál ezt mondja: „A mi<br />
húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk” (lKor 5:7). Az első zsenge kévéje,<br />
amelyet a páska ünnepén meglóbáltak az Úr előtt, Krisztus feltámadását előképezte. Pál,<br />
amikor az Úrnak és egész népének feltámadásáról beszél, ezt mondja: „Első zsenge a<br />
Krisztus, azután akik a Krisztuséi, az Ő eljövetelekor” (lKor 15:23). Miként a meglóbált<br />
kéve, amely az aratás előtt betakarított első érett gabonatermés volt, úgy Krisztus is az első<br />
zsengéje azoknak a megváltottaknak, akiket majd a nagy aratáskor Isten feltámaszt, és<br />
begyűjt csűrébe. {NK 357.1}<br />
Ezek az előképek valóra váltak. Az előképezett esemény nemcsak beteljesedett, hanem<br />
időben teljesedett. A zsidó időszámítás első hónapjának 14. napján, pontosan azon a napon,<br />
amelyen tizenöt hosszú századon át a páskabárányt megölték, Krisztus, miután<br />
elfogyasztotta tanítványaival a páskát, megalapította azt az ünnepet, amely emlékeztet<br />
halálára, mint Isten Bárányának halálára, „aki elveszi a világ bűneit”. Ugyanezen a napon<br />
gonosz kezek megragadták, hogy keresztre feszítsék és megöljék. És mint a meglóbált kéve<br />
által előképezett Valóság, Urunk — aki „zsengéjük... azoknak, kik elaludtak”, és előképe<br />
mindazoknak az igazaknak, akiknek „a nyomorúságos” teste elváltozik, hogy „hasonló<br />
legyen az Ő dicsőséges testéhez” (lKor 15:20; Fil 3:21) — feltámadt a halálból a harmadik<br />
napon. {NK 357.2}<br />
A második adventre utaló előképeknek szintén valósággá kell lenniük a jelképes<br />
szolgálatban megjelölt időben. Az ószövetségi korban a szenthely megtisztítása, illetve a<br />
nagy engesztelési nap a zsidó időszámítás hetedik hónapjának tizedik napján volt (3Móz<br />
16:29-34). A főpap, miután egész Izraelért engesztelést végzett, azaz a bűnöket a<br />
szenthelyről eltávolította, előjött, és megáldotta a népet. Az adventhivők hitték, hogy a mi<br />
nagy Főpapunk a földre fog eljönni, hogy a földet a bűn és bűnös megsemmisítésével<br />
megtisztítsa, és várakozó népének örök életet adjon. A hetedik hónap tizedik napján, a nagy<br />
engesztelési napra, a szenthely megtisztításának idejére, ami 1844. október 22-re esett,<br />
várták az Úr eljövetelét. Ez a meggyőződésük összhangban volt a már elmondott<br />
bizonyítékokkal, amelyek szerint a 2300 nap 1844 őszén ér véget. Ez a következtetés<br />
megtámadhatatlannak tűnt. {NK 357.3}<br />
A Mt 25. fejezetében feljegyzett példázat szerint a várakozást és a szunnyadást a<br />
vőlegény jövetele követi. Ezt igazolták a próféciák és a jelképes szolgálatok érvei. Ezek az<br />
érvek nagyon meggyőzőek és biztosak voltak, és az „éjféli kiáltás”-t a hivők ezrei<br />
hirdették. {NK 358.1}<br />
A mozgalom a dagály hullámaiként söpört végig az országon. Városról városra, faluról<br />
falura és távoli vidékekre terjedt, és Isten várakozó népét teljesen felrázta. Mint a korai<br />
fagy a kelő nap elől, úgy tűnt el a fanatizmus ennek az üzenetnek a hirdetése nyomán. A<br />
hivők kételye és bizonytalansága eloszlott. Remény és bátorság öntött életet szívükbe. A<br />
263
Change language