A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
Amikor az ember megtér és megszentelődik, megbékül Istennel, mert összhangba kerül
Isten törvényének elveivel. A bűnös ezáltal megbékül Istennel. Kezdetben Isten az embert
a maga képmására teremtette. Az ember tökéletes összhangban élt a természettel és Isten
törvényével. Az igazságosság elvei szívébe voltak írva. A bűn azonban elidegenítette
Alkotójától. Már nem tükrözte Isten képmását. Szíve harcban állt Isten törvényének
elveivel. „A test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem
engedelmeskedik, mert nem is teheti” (Róm 8:7). De „úgy szerette Isten e világot, hogy az
Ő egyszülött Fiát adta”, hogy az ember megbékülhessen Istennel, és Krisztus érdemei által
újra összhangba kerüljön Alkotójával. Az emberi szívnek Isten kegyelme által meg kell
újulnia; felülről új életet kell kapnia. Ez a változás: az újjászületés, amely nélkül — mondja
Jézus — az ember „nem láthatja az Isten országát”. {NK 416.2}
Az első lépés az Istennel való megbékéléshez: a bűn belátása. „A bűn pedig a
törvénytelenség.” „A bűn ismerete a törvény által vagyon” (1Jn 3:4; Róm 3:20). Hogy a
bűnös felismerje bűnösségét, jellemét Isten mércéjével, az igazság nagyszerű
zsinórmértékével kell megmérnie. A törvény tükör, amely megmutatja, milyen tökéletes az
igaz jellem; elfogadása képessé teszi az embert arra, hogy a saját jellemében meglássa a
hibákat. {NK 416.3}
A törvény rámutat az ember bűneire, de nem gyógyítja ki belőlük. Míg életet ígér az
engedelmeseknek, kijelenti, hogy a törvényszegő osztályrésze: halál. A bűnöst csak
Krisztus evangéliuma szabadíthatja meg a bűn szennyétől és a kárhozattól. A bűnösnek
meg kell bánnia bűneit Isten előtt, akinek a törvényét áthágta; hinnie kell Krisztusban és
engesztelő áldozatában. Így kap bűnbocsánatot „az előbb elkövetett bűnök”-re, és isteni
természet részesévé lesz. Ő Isten gyermeke; a fiúság Lelkét kapta, aki által így kiált: „Abba,
Atyám!”. {NK 417.1}
Vajon az ember most már szabadon áthághatja Isten törvényét? Pál ezt mondja: „A
törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt
megerősítjük.” „Akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?” János pedig
kijelenti: „Az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az Ő parancsolatait; az Ő parancsolatai
pedig nem nehezek” (Róm 3:31; 6:2; 1Jn 5:3). Az újjászületés által a szív összhangba kerül
Istennel és törvényével. E hatalmas változás nyomán a bűnös átment a halálból az életbe;
a bűnös szent, a törvényszegő és lázadó pedig engedelmes és hűséges lett. Véget ért a régi,
az Istentől elidegenedett élet; megkezdődött az új, a megbékélt élet, a hit és szeretet élete.
„A törvénynek igazsága” pedig „beteljesül... bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem
Lélek szerint” (Róm 8:4). S az ember szívből kiáltja: „Mely igen szeretem a Te
törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!” (Zsolt 119:97). {NK 417.2}
„Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket” (Zsolt 19:8). A törvény nélkül az
embernek nincs igazi fogalma Isten tisztaságáról és szentségéről, sem pedig a maga
308