A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
kunyhóba bebocsátást kapott, és haladt előre templomok alapját rakva le, amelyek később
olyan embereket adtak, akik bátran bizonyságot tettek az igazságról. {NK 200.2}
Néhány hónap múlva Kálvint ismét Párizsban találjuk, ahol szokatlan nyugtalanság volt
a művelt emberek és a diákok körében. Az ókori nyelvek tanulása közben az emberek
eljutottak a Bibliához, és sokan, akiknek szívét addig még nem érintették igazságai, most
lelkesen beszéltek róluk, és még a katolicizmus védelmezőivel és vitába szálltak.
Kálvinnak, aki jóllehet ügyesen vitázott a teológiai kérdésekben, szentebb küldetése volt,
mint ezeknek a hangoskodó teológusoknak. Az emberek figyelme felébredt, és itt volt az
ideje annak, hogy feltárja nekik az igazságot. Míg az egyetemek termei hangosak voltak a
teológiai viták lármájától, Kálvin házról házra járva megnyitotta a Bibliát az emberek előtt,
és beszélt nekik Krisztusról, a megfeszítettről. {NK 200.3}
Isten gondoskodott arról, hogy Párizs újabb buzdítást kapjon az evangélium
elfogadására. Lefevre és Farel felhívását elvetették, de a nagy főváros minden társadalmi
osztálya újra hallhatta az üzenetet. A király politikai meggondolásból még mindig nem állt
teljesen Róma pártjára a reformáció ellen. Margit még mindig reménykedett a
protestantizmus franciaországi diadalában, és azt akarta, hogy Párizs hallja a reformált
vallás igehirdetését. A király távol volt, és megbízott egy protestáns lelkészt, hogy
prédikáljon a város templomaiban. Mivel azonban a pápai méltóságok ezt megtiltották, a
hercegnő kitárta a palotát. Egy termet berendezett kápolnának, és közhírré tette, hogy
mindennap egy meghatározott órában prédikáció lesz, amelyre minden rendű és rangú
ember hivatalos. Tömegek özönlöttek az istentiszteletekre. Nemcsak a kápolna, hanem az
előcsarnokok és a folyosók is zsúfolásig megteltek. Nap mint nap ezrek gyűltek össze —
nemesek, államférfiak, jogászok, kereskedők és kézművesek. A király ahelyett, hogy
betiltotta volna az összejöveteleket, elrendelte két párizsi templom megnyitását. Soha
azelőtt nem rázta fel Isten Igéje ennyire a várost. Mintha Isten az emberekre lehelte volna
az élet lelkét. Mértékletesség, tisztaság, rend és szorgalmas munka foglalta el a
részegeskedés, kicsapongás, viszály és semmittevés helyét. {NK 201.1}
De a papság sem tétlenkedett. A király még mindig nem volt hajlandó közbelépni, hogy
betiltsa a prédikálást, ezért a papok a csőcselékhez fordultak. Minden eszközt megragadtak,
hogy a tudatlan és babonás tömeg félelmét és fanatizmusát felkeltsék. Párizs pedig vakon
hallgatva hamis tanítóira, az ősi Jeruzsálemhez hasonlóan nem ismerte fel
meglátogatásának idejét, sem azokat a dolgokat, amelyek békességét szolgálták volna. Két
évig prédikálták Isten Igéjét a fővárosban, és bár sokan elfogadták az evangéliumot, a
többség elutasította. Ferenc csak a saját céljai elérése érdekében tanúsított türelmet, és a
katolikusoknak sikerült visszaszerezni hatalmukat. A templomokat ismét bezárták, és a
máglyát felállították. {NK 201.2}
143