A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
evangélium megvallóinak gyújtott máglyákon fellobbantak, megtiltotta lelkészének, hogy<br />
kitegye magát ennek a veszélynek. Zwingli hajlandó volt Róma összes odaküldött<br />
párthívével Zürichben találkozni, de Bádenben, ahol a mártírok vére éppen akkor hullott<br />
az igazságért, a biztos halál várt reá. A reformátort Oecolompadiusnak és Hallernek kellett<br />
képviselnie. Róma védelmezője pedig dr. Eck — egy sereg tudós doktortól és főpaptól<br />
támogatott kiválóság — volt. {NK 165.4}<br />
Jóllehet Zwingli nem jelent meg a tárgyaláson, befolyása mégis érezhető volt. A<br />
jegyzőkönyvvezetőket a pápa hívei választották ki. Másoknak halálbüntetés terhe mellett<br />
tilos volt jegyzetelni. Ennek ellenére Zwingli naponta értesült a Bádenben elhangzottakról.<br />
Egy diák, aki jelen volt a tárgyaláson, minden este leírta az aznapi vitát. Két másik diák<br />
pedig vállalkozott a feljegyzés kézbesítésére Oecolompadiusnak a Zürichben levő<br />
Zwinglihez intézett naponkénti leveleivel együtt. A reformátor válaszolt, tanácsot és<br />
javaslatot adott. Leveleit éjjel írta, és a diákok reggel tértek vissza velük Bádenbe. A<br />
követek baromfiskosarat vittek a fejükön, és kijátszva a városkapunál állomásozó őrség<br />
éberségét, akadálytalanul átmentek a kapun. {NK 166.1}<br />
Így a vitát Zwingli vívta ravasz ellenfeleivel. „Elmélkedéseivel, átvirrasztott<br />
éjszakáival és Bádenbe továbbított tanácsaival többet ért el, mintha személyesen tárgyalt<br />
volna ellenségeivel” — mondta Myconius.18 {NK 166.2}<br />
A katolikusok, a biztos győzelembe vetett reménységgel, a legdíszesebb öltözetükben<br />
és ékszerekkel felékesítve jöttek Bádenbe. Fényűző lakomákon asztalukra a legdrágább<br />
finomságokat és legkitűnőbb borokat tálalták. Egyházi kötelességeik terhén vigadozással<br />
és tivornyázással könnyítettek. A reformátorok egész másképp viselkedtek. Egyszerű<br />
ételüket hamar megették; a nép nem sokkal helyezte őket a koldusok elé. Oecolompadius<br />
házigazdája, aki alkalmat keresett arra, hogy megnézze, mit csinál szobájában a vendég,<br />
mindig tanulni vagy imádkozni látta, és nagy csodálkozással mondta, hogy ez az eretnek<br />
legalább „nagyon vallásos”. {NK 166.3}<br />
A tanácskozáson „Eck dölyfösen lépett a pompásan díszített szószékre, míg az alázatos,<br />
szegényesen öltözött Oecolompadiust ellenfelével szembe egy durván faragott zsámolyra<br />
ültették”.19 Ecket harsogó hangja és mérhetetlen magabiztossága soha nem hagyta el.<br />
Buzgólkodásra sarkallta az arany reménye csakúgy, mint a hírnév, mert a vallás<br />
védelmezőjét csinos tiszteletdíjjal jutalmazták. Amikor jobb érvei kifogytak, sértegetéshez,<br />
sőt szitkozódáshoz folyamodott. {NK 166.4}<br />
A szerény és magában nem bízó Oecolompadius, aki irtózott a csatától, ezzel az<br />
ünnepélyes vallomással kezdte beszédét: „A megítélésnek csak egy mércéjét ismerem el:<br />
Isten szavát.”20 Szelíden és udvariasan viselkedett, de ügyesnek és rendíthetetlennek<br />
bizonyult. Míg a katolikusok szokásukhoz híven az egyházi szokások tekintélyével<br />
hozakodtak elő, a reformátor következetesen a Szentíráshoz ragaszkodott. „Svájcban nincs<br />
116
Change language