A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
Az emberek azzal vádolják Isten törvényének tisztelőit, hogy csapásokat hoznak a<br />
világra. A természet félelmes háborgásáért, az emberek viszálykodásáért, a vérontásért és<br />
a mérhetetlen szenvedésért — őket okolják. Az az erő, amely az utolsó figyelmeztetést<br />
kíséri, felbőszíti a gonoszokat. Haragjuk fellángol azok ellen, akik elfogadták az üzenetet,<br />
és Sátán még jobban elmélyíti a gyűlölet és az üldözés szellemét. {NK 547.2}<br />
Amikor Isten végleg elfordult a zsidó nemzettől, a nép és a papok erről mit sem tudtak.<br />
A Sátán irányítása alatt álló és a legiszonyúbb indulatoktól fűtött emberek még mindig<br />
Isten választott népének tartották magukat. A templomban tovább folytak a szolgálatok.<br />
Áldoztak beszennyezett oltárain, és naponta Isten áldását kérték arra a népre, amely Isten<br />
drága Fiának vérét ontotta; szolgáinak és apostolainak életére tört. Amikor a szentélyben<br />
elhangzik a visszavonhatatlan ítélet, és a világ sorsa örökre eldől, a föld lakói nem fognak<br />
tudni erről. Azok, akiktől Isten végleg visszavonta Lelkét, a vallás formaságait továbbra is<br />
megtartják. A sátáni szenvedély, amellyel a gonoszság fejedelme betölti őket gonosz<br />
terveinek megvalósításához, az Isten iránti buzgóság látszatát fogja kelteni. {NK 547.3}<br />
Amikor a keresztény világban különösen kiéleződik a szombat körüli vita, és a vallási<br />
tekintélyek a világi hatalmasságokkal összefogva rákényszerítik az emberekre a vasárnap<br />
megtartását, egy maroknyi nép, amely határozottan megtagadja a népszerű rendelet iránti<br />
engedelmességet, egyetemes gyűlölet tárgyává válik. Hangsúlyt fog kapni az a vélemény,<br />
hogy nem szabad megtűrni azt a kisebbséget, amely szembehelyezkedik az egyházi<br />
intézménnyel és az állam törvényével; hogy inkább ők szenvedjenek, mintsem egész<br />
nemzetekre kiterjedjen a zűrzavar és a jogtalanság. Tizennyolc évszázaddal korábban<br />
Krisztus ellen éppen így érveltek a „nép főemberei”. „Jobb nékünk — mondta a ravasz<br />
Kajafás —, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen” (Jn 11:50).<br />
Ez az érv meggyőzőnek fog látszani; és végül azok ellen, akik megszentelik a negyedik<br />
parancsolatban foglalt szombatot, egy rendelet fog megjelenni, amely a legszigorúbb<br />
büntetésre méltónak ítéli ezeket a hivőket, és megengedi az embereknek, hogy egy<br />
meghatározott idő után megöljék őket. A hitehagyó protestantizmus az Újvilágban az<br />
Óvilág katolikusaihoz hasonlóan fog eljárni azokkal szemben, akik Isten minden<br />
rendelkezését tiszteletben tartják. {NK 548.1}<br />
Isten népe ekkor kerül abba a szorult helyzetbe, amelyet a próféta Jákób háborúsága<br />
idejének nevez. Ezt mondja ugyanis az Úr: „A félelemnek, rettentésnek szavát hallottuk,<br />
és nincs békesség... miért változtak orcáik fakósárgává? Jaj! mert nagy az a nap, annyira,<br />
hogy nincs hozzá hasonló; és háborúság ideje az Jákóbon; de megszabadul abból!” (Jer<br />
30:5-7). {NK 548.2}<br />
Jákób a gyötrelem éjszakáján buzgón kérte Istent, hogy szabadítsa meg Ézsau kezétől<br />
(lMóz 32:24-30). Ez az éjszaka jelképezi azt a szenvedést, amely Isten népét a nyomorúság<br />
idején fogja sújtani. Jákób, aki csalással szerezte meg az Ézsaunak szánt atyai áldást,<br />
409
Change language