A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
Szenvedély és felindultság nélkül tett Isten Igéjének mérlegére minden elméletet és<br />
tanítást. Józanul és logikusan gondolkodott, alaposan ismerte a Szentírást. Mindezek<br />
képessé tették arra, hogy a tévedéseket megcáfolja és a hazugságokat leleplezze. {NK<br />
300.1}<br />
Munkáját azonban elkeseredett támadások érték. Vele is ugyanaz történt, ami a korábbi<br />
reformátorokkal. A népszerű vallási tanítók nem szívesen fogadták az általa feltárt<br />
igazságokat. Amikor e tanítók állásfoglalásukat nem tudták alátámasztani a Szentírással,<br />
kénytelenek voltak emberek mondásaihoz, tanításaihoz és az atyák hagyományaihoz<br />
folyamodni. Az advent igazság hirdetői azonban csak az Isten Igéjének bizonyságtevését<br />
fogadták el. „A Biblia, és csakis a Biblia” — ez volt a jelszavuk. Ellenfeleik szentírási<br />
érvek helyett gúnyolódtak és csúfolódtak. Időt, pénzt és fáradságot nem sajnálva<br />
károsították meg azokat, akiknek egyedüli vétkük az volt, hogy örömmel várták Uruk<br />
visszatérését, igyekeztek szent életet élni és másokat arra buzdítani, hogy készüljenek Jézus<br />
eljövetelére. {NK 300.2}<br />
Voltak, akik nagy igyekezettel próbálták mások figyelmét elterelni a második advent<br />
gondolatáról. A Krisztus eljövetelével és a világ végével kapcsolatos próféciák kutatását<br />
bűnnek tüntették fel, olyasvalaminek, amit szégyellni kell. A nagy egyházak lelkészei így<br />
ásták alá az Isten Igéje iránti hitet. Tanításuk hitetlenné tette az embereket, és közülük<br />
sokan azt gondolták, hogy nyugodtan követhetik bűnös vágyaikat. A gonoszság<br />
kezdeményezői pedig mindezt a Krisztust várók terhére írták. {NK 300.3}<br />
Jóllehet Miller értelmes és figyelmes hallgatók tömegeit vonzotta előadásaira, neve<br />
ritkán fordult elő a vallásos sajtóban, hacsak nem gúnyolva vagy kárhoztatva. A<br />
könnyelműek és a hitetlenek, felbátorodva a vallási tanítók állásfoglalásától, gyalázkodó,<br />
közönséges és istenkáromló szellemeskedések sorozatával sértegették Millert és munkáját.<br />
Az ősz Millert, aki kényelmes otthont hagyott el, hogy saját költségére városról városra,<br />
faluról falura utazzon, és szüntelenül szorgoskodva ünnepélyesen figyelmeztesse a világot<br />
az ítélet közelségére, gúnyolták, fanatikusnak, hazugnak és számító csirkefogónak<br />
bélyegezték. {NK 301.1}<br />
A rádobált gúny, hazugság és gyalázkodás felháborodott tiltakozást váltott ki még a<br />
világi sajtóban is. „E végtelenül magasztos és félelmesen nagy horderejű dolog”<br />
lekicsinylő és léha kezelését világi emberek „nem pusztán a hirdetői és képviselői<br />
érzéseivel való játszásnak”, hanem „az ítélet napjával való tréfálkozásnak, sőt az Istenség<br />
gúnyolásának és az ítélőszék semmibevevésének is nyilvánították.”18 {NK 301.2}<br />
A minden gonoszság szítója nemcsak hatástalanítani akarta az advent üzenetet, hanem<br />
hírvivőjét is el akarta pusztítani. Miller gyakorlativá tette a bibliai igazságot hallgatói előtt:<br />
elítélte bűneiket, megzavarta önelégültségüket, és közérthető, metsző szavaival felkeltette<br />
ellenségeskedésüket. Az az ellenállás, amit egyes egyháztagok tanúsítottak Miller<br />
219
Change language