A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
1. Fejezet – Világtörténelem - A Megjósolt Jövő<br />
„Vajha megismerted volna te is, csak a te mostani napodon is, amik néked a te<br />
békességedre valók! De most elrejtettek a te szemeid elől. Mert főnek reád napok, mikor a<br />
te ellenségeid tekörülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől<br />
megszorítanak téged, és a földre tipornak téged, és a te fiaidat tebenned; és nem hagynak<br />
tebenned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét” (Lk<br />
19:42-44). {NK 17.1}<br />
Jézus az Olajfák-hegyének ormáról letekintett Jeruzsálemre. Csodaszép, békés kép<br />
tárult szeme elé. Húsvét volt. Jákób fiai minden országból odasereglettek, hogy megtartsák<br />
a nagy nemzeti ünnepet. A kertek, a szőlők és a zarándokok sátraival borított zöld lejtők<br />
közül emelkedtek ki Izrael fővárosának teraszos dombjai, méltóságteljes palotái és masszív<br />
bástyái. „Sion leánya” mintha csak gőgösen szólt volna: királynőként trónolok, és nem<br />
törődöm azzal, hogy kinek mi fáj. Olyan szép volt Sion, mint századokkal előbb, és azt<br />
hitte, hogy most is a menny kedveltje, akit Isten éppúgy véd, mint régen, amikor a királyi<br />
lantos ezt énekelte: „Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye... a nagy<br />
királynak városa” (Zsolt: 48:3). Jó kilátás nyílt a templom pompás épületeire. A lenyugvó<br />
nap sugarai megvilágították hófehér márványfalait, és megcsillantak a kapu, a torony és az<br />
oromzat aranyán. Ott állt a zsidó nemzet büszkesége, amelynek „szépsége tökéletes”.<br />
Vajon Izrael melyik gyermeke tudott e képre az öröm és csodálat borzongása nélkül<br />
tekinteni?! Jézust azonban egészen más gondolatok foglalkoztatták. „Mikor közeledett,<br />
látván a várost, síra azon” (Lk 19:41). A diadalmas bevonulást kísérő határtalan ujjongás<br />
közepette, amikor lengtek a pálmaágak, amikor a boldog hozsánna felkeltette álmából a<br />
dombok visszhangját, és ezrek hangja kiáltotta ki Jézust királynak, a világ Megváltóját<br />
hirtelen elfogta valami titkos fájdalom. Ő, az Isten Fia, Izrael ígérete, akinek a hatalma<br />
legyőzte a halált és előhívta a sír foglyait, könnyezett; nem közönséges fájdalomtól, hanem<br />
mardosó, elfojthatatlan lelki gyötrelemtől. {NK 17.2}<br />
Nem önmagát siratta, bár jól tudta, milyen útra lépett. Előtte feküdt közelgő<br />
gyötrelmének színhelye: a Gecsemáné. Odalátszott a Juh-kapu is. Ezen vezetett át századok<br />
óta az áldozatra szánt állatok útja; ez a kapu előtte is ki fog tárulni, amikor „mint bárány...<br />
mészárszékre vitetik” (Ésa 53:7). Nem messze volt a Golgota, a keresztrefeszítés helye. Az<br />
ösvényre, amelyet Krisztus nemsokára taposni fog, sűrű sötétség, a rémület sötétsége borul,<br />
amikor életét bűnáldozatként bemutatja. De ebben a boldog órában nem ezek a képek<br />
vetették árnyukat az Üdvözítőre. Nem a saját emberfölötti gyötrelmének sejtelme felhőzte<br />
be önzetlen lelkét. Jeruzsálem pusztulásra szánt ezreiért sírt, azokért, akik vakságuk és<br />
megátalkodottságuk miatt nem részesülhetnek áldásában és megmentő kegyelmében,<br />
amely jövetelének célja. {NK 18.1}<br />
6
Change language