A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
fogjátok, hogy különbség van az igaz és a bűnös között, az Istent tisztelők és az Őt nem
tisztelők között” (Mal 3:18). {NK 568.3}
Isten törvényének ellenségei — a papoktól a legkisebb emberig — most új fogalmat
kapnak az igazságról és a kötelességről. Túl későn ismerik fel, hogy a negyedik
parancsolatban foglalt szombat az élő Isten pecsétje. Túl későn látják meg a hamis szombat
valódi jellegét, és azt, hogy fövény volt az az alap, amelyre építettek. Rádöbbennek arra,
hogy Isten ellen harcolnak. A vallás tanítói sok embert romlásba vittek, miközben azt
hazudták, hogy az Éden kapujához vezetik őket. Csak a végső leszámoláskor derül ki,
milyen nagy a felelősségük a szent tisztséget viselő embereknek, és milyen súlyos
következményekkel jár a hűtlenségük. Csak az örökkévalóságban fogjuk igazán megérteni,
hogy milyen veszteség egyetlen lélek elvesztése. Félelmes lesz annak az embernek a
végzete, akinek Isten ezt fogja mondani: Távozz tőlem, gonosz szolga! {NK 569.1}
Isten a mennyből fogja meghirdetni Jézus eljövetelének napját és óráját, és megkötni
népével az örökkévaló szövetséget. Szavai zúgó mennydörgésként zengenek végig a
földön. Isten Izraele figyel, felfelé tekint. Arcuk Isten dicsőségétől fénylik, mint a Sinaihegyről
alászálló Mózesé. A gonoszok képtelenek rájuk tekinteni. Amikor pedig az áldás
elhangzik azok felett, akik a szombat megszentelésével megdicsőítették Istent, hatalmas
győzelmi kiáltás hangzik fel. {NK 569.2}
Nemsokára keleten megjelenik egy kicsiny fekete felhő. A távolból sötétnek látszó
felhő körülveszi a Megváltót. Isten népe ebben a felhőben felismeri az Emberfiának jelét.
Ünnepélyes csendben figyelik a föld felé közeledő és egyre fényesebb és dicsőségesebb
felhőt, mígnem nagy fehér felhő lesz belőle, amely megemésztő dicsőségként fénylik.
Felette a szövetség szivárványa ível. Jézus hatalmas győzőként lép elő. Most nem
„fájdalmak férfia”-ként jön, hogy kiigya a szégyen és a szenvedés keserű poharát, hanem a
menny és a föld győzteseként, az élők és holtak bírájaként, aki „hiv és igaz”; aki
„igazságosan ítél és hadakozik”. „És mennyei seregek követik... vala Őt” (Jel ,19:11.14).
A királyt útján szent angyalok hatalmas, megszámlálhatatlan sokasága kíséri. Ajkukon
dicsőítő ének, mennyei dallam hangzik. Az égen számtalan tündöklő alak látható —
„tízezerszer tízezer és ezerszer ezer”. Emberi tollal nem lehet megrajzolni ezt a képet; az a
tündöklés meghaladja az emberi képzeletet. „Dicsősége elborítja az egeket, és dicséretével
megtelik a föld. Ragyogása, mint a napé” (Hab 3:3-4). Amint az „élő” felhő közelebb ér,
minden szem meglátja az élet Fejedelmét. Szent fejét nem csúfítja töviskorona. Szent
homlokán a dicsőség királyi koronája tündököl. Arca fényesebb, mint a vakító déli nap.
„És az Ő ruháján és tomporán oda vala írva az Ő neve: királyoknak Királya és uraknak
Ura” (Jel 19:16). {NK 569.3}
Közelében minden arc „fakósárgává” válik. Isten kegyelmének visszautasítóit az örök
nyomorúság rettegése lepi meg. „Szíve megolvadt, a térdek reszketnek..., mindnyájuk arca
425