A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
amely oly sokáig irányította és befolyásolta az embereket. Nem csupán értéktelennek
bélyegezte ezeket a tanításokat, hanem ártalmasnak is tartotta őket, és igyekezett hallgatói
figyelmét a filozófusok és teológusok álokoskodásairól a próféták és apostolok által
ismertetett igazságra irányítani. {NK 116.2}
Drága volt az az üzenet, amelyet tolmácsolt a szavain csüggő lelkes tömegeknek. Soha
nem hallottak ilyen tanítást. A Megváltó szeretetének örvendetes híre, a Jézus engesztelő
vére által ígért bocsánat és béke megörvendeztette szívüket, és az örökkévalóság
reménységét ébresztette bennük. Wittenbergben fény gyúlt. Sugarainak el kellett jutniuk a
föld legtávolabbi részeibe is, hogy az idők végéig egyre fényesebben ragyogjanak. {NK
116.3}
De a fény és a sötétség nem férhet meg egymással. Az igazság és tévelygés között
kibékíthetetlen ellentét van. Az egyik fenntartása és megvédése a másik megtámadását és
megdöntését jelenti. A Megváltó kijelentette „Nem azért jöttem, hogy békességet
bocsássak, hanem hogy fegyvert.” (Mt 10:34). Néhány évvel a reformáció
kezdete után Luther ezt mondta: „Isten nem vezet, hanem előre taszít. Magával ragad.
Nem vagyok a magam ura. Szeretnék nyugodtan élni, de belekényszerültem a kavargások
és forrongások közepébe.”7 A küzdelem már a küszöbön volt. Nem térhetett ki előle. {NK
117.4}
A római egyház áruba bocsátotta Isten kegyelmét. A pénzváltók asztalát (Mt 21:12) az
oltár mellett állította fel. A levegő visszhangzott a vevők és árusok kiabálásától. A pápa
azzal az ürüggyel, hogy a római Szent Péter-templom építéséhez gyűjti a pénzt,
nyilvánosan árultatta a bűnbocsánatot. Bűncselekmények árából akartak Isten tiszteletére
templomot építeni, szegletkövének lerakását pedig gonoszsággal akarták kifizetni. De
éppen az az eszköz, amelyet Róma a maga tekintélyének növelésére alkalmazott, hívta ki
a halálos csapást hatalma és nagysága ellen. Ez rázta fel a katolicizmus legelszántabb és
legsikeresebb ellenfeleit, és ez vezetett ahhoz a harchoz, amely megingatta a pápa trónját
és fején a hármas koronát. {NK 117.1}
A bűnbocsánat árulásának németországi főmegbízottját — név szerint Tetzelt —
előzőleg elítélték, mert a leggaládabbul megsértette Isten és a társadalom törvényét. De
megmenekült a bűncselekményeiért kijáró büntetéstől, és a pápa felhasználta a maga
nyereségvágyó és lelkiismeretlen céljaira. Tetzel arcátlanul mondogatta a legégbekiáltóbb
hazugságokat, és csodálatos mesékkel vezette félre a tudatlan, hiszékeny és babonás népet.
Ha ismerték volna Isten szavát, nem lehetett volna megtéveszteni őket. A pápaság azért
rejtette el a Bibliát az emberek elől, hogy saját befolyása alatt tartsa őket, hogy becsvágyó
vezetői hatalmát és vagyonát növelje.8 {NK 117.2}
79